Hirdetés átugrása →
Bezár ×

Keresztényi cselekedet engedni a hajléktalanokat a Kálvin téri aluljáróban lakni?

HírekLengyel Gabriella

Megy a drámázás minden felületen, miután a Fidesz arra kéri a kormányt, hogy a most zajló alkotmánymódosítási folyamatban teremtsék meg a jogi feltételeit annak, hogy ne legyen megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás, azaz a hajléktalanság. Azt hazudják, hogy betiltaná a hajléktalanságot a Fidesz. Keresztények ezek? - teszik fel egyik kedvenc kérdésüket a hazugságaik mellé a balliberális sivalkodók. Pedig a kérdés ez: lehet-e méltó életet élni egy aluljáróban, parkban, kapualjban? Hagyhatja-e ezt, akibe szorult némi együttérzés?

Ha sikerülne végre túllépni azon, hogy szabadságkérdést csinál a baloldali szociálisan érzékeny kórus a közterületen lakásból, és szembenéz azzal az egyszerű alapvetéssel, hogy ez senkinek sem jó, akkor már rögtön meg is lehetne egyezni abban, hogy megoldás kell.

Persze a balliberális, szociálisan érzékeny kórus szerint elég ehhez egy varázspálca, ami szociális bérlakásokat varázsol, és munkahelyet ad ezeknek az embereknek, a hajléktalanok egy pillanat paradigmát váltanak, és észrevétlenül belesimulnak a társadalom szövetébe. Ezt komolyan elhiszi valaki?

Elhiszi valaki, hogy azok az emberek, akik a szállóra sem mennek be, sok okból  - és ezekből az egyik legkevésbé mérvadó a lopás -, rögtön megállják a helyüket a nem hajléktalan világban? Biztosak vagyunk abban, hogy rendelkeznek elegendő belső erőforrással, amellyel fel tudják újra építeni a civil életüket, amint kapnak egy lakást? Feladnak egy öntörvényű, minden szabályt áthágó életformát, amelyet évek, évtizedek óta élnek? Mert a balliberális, szociálisan érzékeny kórus erre vágyik?

Ezeket az embereket a társadalomba visszavezetni, újra szocializálni csak közösségben lehet, szakemberek segítségével. Lehet persze azzal jönni, hogy ez megint a helyzet kriminalizálása, bűnözőnek vannak beállítva, pedig csak szerencsétlen sorsúak a hajléktalanok, de ez csak szómágia. Ebben nagyon jó a balliberális szcéna, még el is hiszik, ha átdefiniálnak jelenségeket, akkor azok máris megváltoznak. A társadalmi dinamika ellenben azt mutatja, hogy változtatni a szabályozással és annak betartatásával lehet. Majd ha a proletariátus a paradicsomba megy, ott nem lesznek törvények, de addig meg tessék tudomásul venni, hogy igény van rájuk. Mégpedig többségi.

Tehát nem szabad félni kimondani, hogy a hajléktalan embernek - ha belátja, ha nem - az az érdeke, hogy ne az utcán éljen. Ezért kell átmeneti ideig a szálló, ahol megszokja újra a rendet a mikrokörnyezetben, a szabályokkal keretezett életformát, szembenézhet alkoholproblémáival, munkába segítik és újra megtapasztalhatja az egyéni felelősségvállalást. Ennek ideje egészen eltérő is lehet, de a szakemberek pontosan meg tudják ítélni, mikor jöhetne el a pillanat, hogy a hajdani hajléktalan önálló életet élhessen, használhasson egy szociális bérlakást - kellenek ilyenek, ez nem is kérdés.

De ahhoz, hogy ez a folyamat elindulhasson, és a megfelelő mederbe terelődjön, le kell számolni olyan hamis illúziókkal, mint a hajléktalanoknak legyen joga a köztereken élni. Mert aki azt állítja, hogy ez az életforma adja meg az ember méltóságát, az hazudik. Ha nem tudja a hajléktalan ember, mi a méltó életforma, akkor meg kell neki tanítani. De azt is el kell érni, hogy tudomásul vegye, a közösség szabályai és elvárásai rá is vonatkoznak, nem vonhatja ki alóla magát senki. Hogy ehhez jól működő ellátórendszer kell, abban nincs vita, azt markánsan ki kell lobbizni, csak nem ezekkel a utópisztikus balos rögeszmékkel, amelyekkel igyekeznek uralni a terepet, hanem életszerű, valóban méltó megoldásokkal.

Borítófotó: Hajléktalanok a Vérmezőn. Az átmeneti szállásokon még a leghidegebb időben is tudnak helyet biztosítani a rászorulóknak, de vannak olyanok, akik különböző okok miatt nem tudnak, vagy nem mernek bemenni a szállásra (MTI Fotó: Szigetváry Zsolt)