Hirdetés átugrása →
Bezár ×

Hadjárat a Huawei ellen - Mi lehet a háttérben?

HírekD. Gy.

Washington kémkedéssel vádolja a kínai óriáscéget és tiltja, hogy annak berendezéseit felhasználják az 5G mobilhálózatokhoz. De vajon ki ellenőrzi a nyugati gyártók termékeit ebből a szempontból?

Kína és más gyorsan fejlődő, főleg távol-keleti államok gazdasági sikerei a felzárkózásban rejlenek. Nem találták fel a kereket, sőt a mikroprocesszort sem. Viszont folyamatosan fejlődnek, felzárkóznak a fejlett technológiák átvételével-másolásával a Nyugathoz.

Nagyjából ezt a modellt követte a Huawei is, amely az elmúlt kicsit több mint 30 évben a világ második legnagyobb telekom berendezés gyártójává lett és a Samsung után a második legnagyobb okostelefon előállító cég. Tanult és lopott is a Nyugattól. Vagy kicsit udvariasabban fogalmazva: kihasználta azt a lehetőséget, hogy Peking finoman szólva sem jeleskedett a külföldi szellemi tulajdonhoz való jogok következetes érvényesítésében.

Ha megnézzük a technikatörténeti múzeumban a Huawei egy korai routerét, láthatjuk, hogy az meglehetősen hasonlít a Ciscoéhoz, még a használati utasítás betűtípusa is. A héten egy a T-Mobile által megnyert per azt mutatta meg, hogy a kínai cég miként lopott el tőlük egy mobiltelefon-akkumulátor tesztelő technológiát.

Persze senki ne gondolja azt, hogy az amerikai és a nyugati cégek nem lopnak egymástól, nem másolnak technológiákat. Erre a legjobb bizonyíték az a számtalan szabadalmi, know-how per, amelyet egymás ellen indítanak. Viszont éppen ezek a perek bizonyítják azt is, hogy van határa az ilyesféle tevékenységnek. Kínában nincs ilyen határ. A lopás része, ha jóindulatúak vagyunk, része volt a nemzeti fejlesztési stratégiának, hazafias kötelesség. Amerikai vádak szerint a kínai társaság jutalmat kínált azoknak az alkalmazottainak, akik sikeresen csórták el a versenytársak üzleti-kereskedelmi titkait.

Ennek a stratégiának azonban megvannak a maga korlátai. Kína maga is technológiailag fejlett állam akar lenni, s továbbra is rá van utalva a nyugati működőtőke beáramlásra. Az óriási piac ígéretével azonban csak egy bizonyos fokig tudja ezt a tőkét becsábítani. Amikor olyan gigavállalatok nőnek fel a nyugati technológián, mint például a Huawei, kétszer is meggondolja majd egy társaság, hogy elviszi-e Kínába a legfejlettebb technológiát. Ezt csak akkor fogja megtenni, ha garanciát kap arra, hogy üzleti titkait tiszteletben tartják. Ráadásul a kínai cégek, amelyek saját szabadalmaikat akarják védeni sem lehetnek sikeresek külföldön, főleg úgy, hogy kémeknek tartják őket.

A szabályokat be kell tartani. Erre példa a Huawei pénzügyi igazgatójának, az alapító lányának kanadai letartóztatása is. Az őrizetbe vétel egy amerikai elfogatóparancs alapján történt. A vád: a pénzügyi igazgató kijátszotta az Irán elleni amerikai szankciókat. Ha kiadják az USA-nak és elítélik, börtönbüntetésre számíthat. Ha Trump elnök komolyan gondolja, hogy megálljt parancsol az immár az amerikai technológiai fölényt veszélyeztető távol-keleti térnyerésnek, akkor szankciós lehetőségek sorával élhet. Bankszámlák befagyasztása, más országok kényszerítése arra, hogy ne használják a Huaweit hálózati berendezéseit. Ez meg is történt Lengyelország és Nagy-Britannia esetében.

Ha a két nagyhatalom közötti kereskedelmi háború ilyen fordulatot vesz, akkor Peking válaszlépéseket fog tenni. A kanadai letartóztatást követően Kínában két kanadai állampolgárt őrizetbe vettek, egy harmadik 15 éves börtönbüntetését pedig halálos ítéletre súlyosbították. (Utóbbit kábítószer kereskedelem miatt kapták el.) Amerikai állampolgárok, amerikai befektetések kerülhetnek veszélybe Kínában. Nagy kérdés, hogy megéri-e egy ilyesféle, totálissá terebélyesedő kereskedelmi háború.

Washingtonnak úgy kell megőriznie technológiai és kereskedelmi fölényét, hogy nem dobja ki a kukába gazdasági kapcsolatainak egészét Kínával. Pekingnek sem érdeke ez, hiszen a kínai termékek egyik legnagyobb felvevőpiaca az Egyesült Államok. Az ázsiai óriás gazdasága lassul, az államkapitalizmust építő Kommunista Párt számára létfontosságú, hogy a dolgozók milliói ne veszítsék el munkájukat. Közhely, hogy az exportpiacok szűkülésével Kína egyre inkább a megerősödő középosztály belső keresletét igyekszik kielégíteni. Ez azonban egyrészt nem történik meg egyik napról a másikra, másrészt nem helyettesíti a kivitelt. Az ázsiai sárkánynak továbbra is égető szüksége van arra, hogy termékeit és szolgáltatásait külföldön értékesítse, s különösen igaz ez a nagy hozzáadott értéket képviselő fejlett technológiákra. Pontosan arra, amit a világ most kiépülő 5G hálózataiba tudna szállítani. Ha Washington következetes, betartatja Kínával a nyugati játékszabályokat. Ha nem, maradhat a kalózkodás és a gazdasági gyarmatosítás.

Washington azzal vádolja Kínát, hogy az 5G rendszerekbe beépítendő hálózati berendezéseket kémkedésre akarja Peking felhasználni. A gyanú nem alaptalan, de nem is bizonyított. Viszont naivitás lenne azt gondolni, hogy az amerikaiak, akik hajlamosak az észt osztani ebben a kérdésben szentek lennének. Az amerikai titkosszolgálat digitális hírszerzéssel foglalkozó részlege, az N.S.A. még 2010-ben megpróbált betörni a Huawei rendszereibe. Ezt a bilit annak idején Edward J. Snowden borította ki. Az N.S.A. hátsó ajtókat keresett a kínai cég rendszereiben, hogy azon keresztül szerezzenek információkat.

Adódik a kérdés: vajon ki ellenőrzi majd, hogy az amerikai-nyugati gyártású 5G hálózati berendezéseket nem használják-e kémkedésre?

Borítókép: Christopher Wray, az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) igazgatója (k) beszél a washingtoni igazságügyi minisztériumban tartott sajtótájékoztatón 2019. január 28-án, ahol bejelentette, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium banki csalás, kereskedelmi titkok ellopása és hatósági félrevezetése miatt két ügyben is vádemelést javasolt a Huawei kínai telekommunikációs óriáscég és pénzügyi igazgatója, a Washington kérésére Kanadában letartóztatott Meng Van-csou ellen. (MTI/EPA/Michael Reynolds)