Hirdetés átugrása →
Bezár ×

Európa öngyilkossága

HírekPindroch Tamás

Újabb bizonyíték került elő arról, hogy a Nyugat szép lassan, kínzó fájdalmak között kivérezteti önmagát.

Akinek mindeddig bármilyen kétsége lett volna afelől, hogy az emberi jogokat államvallásként magáévá tevő Nyugat a vesztébe rohan, most újabb ténnyel kell szembenéznie. Ausztria adófizetői Szíriában harcoló dzsihádista fegyverest képeztek ki, az osztrák hadsereg kötelékében szerezte meg a hadászati ismereteket.

De ennél elborzasztóbb, hogy a szíriai polgárháborúba “leigazolt”, bécsi illetőségű 27 éves fiatal katona a lőtt sebével ugyancsak az osztrákok támogatását bírta: 2014-ben egyszerűen visszajött Ausztriába és befeküdt egy kórházba, hogy színvonalas gyógykezelésen essen át.

Ezután szépen fogta magát, és visszament Szíriába, de arra odafigyelt, hogy legyen nála egy kis euró is: egy évre visszamenőleg felvette a munkanélküli segélyét. Mindezt az osztrák állam asszisztálásával.

Agyrém.

És még nincs vége!

Ugyanis a dzsihádista mozgalmi nevén Abdul Kadír, valójában az Azad Göktas névre hallgató férfi most azzal állt elő, hogy szeretne újra Bécsbe utazni, mivel - most kapaszkodjanak meg! - emberséges igazságszolgáltatás elé kíván állni. És ne kételkedjünk abban, hogy most számtalan “emberjogi szervezet”, NGO áll ugrásra kész, hogy szegény Abdulon, Azadon, vagy hívják bárminek, segítsen. Ugyanis az ő felfogásuk szerint ez az ember nem dezertőr, nem áruló, nem ellenség, hanem egy olyan személy, aki alapvető emberi jogokkal rendelkezik, tehát megilleti az objektív igazságszolgáltatás. Az emberi jogok papjai (az NGO-s aktivisták) számára Abdul-Azad olyan, mint bármelyik európai állampolgár, akit megillet az emberséges eljárás, és a civilizált fogdai viszonyok. Maximum kap 10-15 évet, és minden el van felejtve.

Az osztrák állam, a Nyugat és az egész nyugati liberális világ újra bebizonyította, hogy a hatvanas évektől folytatott befogadó politikája egyenlő a lassú öngyilkossággal. Ha most itt tartunk, hogy a dzsihádisták nyugati támogatással kapnak katonai alapkiképzést, ápoljuk az ellenünk folytatott háborújukban megszerzett sebeiket, sőt még tárt karokkal vissza is fogadjuk őket, amikor haza akarnak térni, mi lesz velünk 20-30 év múlva? Már most kényük-kedvük szerint játszadoznak a Nyugattal, elözönlik a kontinenst, ha kell merényleteket követnek el a nagyvárosokban; ha kell a Közel-Keletre utaznak harcolni a nyugatiak ellen; ha kell, a Nyugat védelmét kérik. Minden fronton ők állnak nyerésre.

Azad Göktas szülei törökök, ő már Ausztriában nevelkedett, járt iskolába, itt szocializálódott. Az integráció nem nagyon érintette, vagy ha igen, az csak átmeneti jelenség lehetett, hiszen húszas éveire rájött, hogy ő inkább szélsőséges iszlámista, mint osztrák, német vagy francia fiatal.  

Ő csupán egy a millióból. Szép sorjában jönnek vissza Európába az itt született dzsihádisták, és még szomorúbb, hogy folyamatosan születnek a kontinensen az újabb és újabb Azadok.

Ezért az ilyen hírek lassan már fel sem tűnnek, Európa szép lassan, kínzó fájdalmak között kivérezteti önmagát.