Hirdetés átugrása →
Bezár ×

Aranyfedezet az izgalmas élményekre

HírekUdvardy Zoltán

A fiataloknak azt tudom ajánlani, menjenek olyan koncertekre, ahol azt lehet olvasni, hogy Pannon Filharmonikusok, mert ott biztos megragadja őket egy pillanat – fogalmaz Bogányi Tibor. A pécsi zenekar vezető karmestere igazi reneszánsz ember, autókürtökre is írt zeneművet, karrierjének jelentős része Finnországhoz köti. Az Aranyfedezet című bérletes sorozatról elmondta: az idén is sok felfedezéssel, újdonsággal szolgálnak a Művészetek Palotájában.

– Az Egyesült Államokban értem el. Most mit csinál Amerikában?

– Van egy Carmina Burana-produkciónk az Operaházzal közösen, amelyben a feleségemmel (Zászkaliczky Ágnes orgonaművész, festő – a szerk.) mint művészeti vezetők vettünk részt. Új ötletekkel, az operajátszást teljesen új köntösbe öltöztetve, háromdimenziós videótechnikával és valós időben indított látványvilággal álmodtuk meg és hoztuk létre ezt a Carmina Buranát. Ennek a produkciónak az amerikai bemutatását előzte meg ez a látogatás. Másodsorban Ágnes floridai galeristájánál jártunk Palm Beachen, aki a képeket értékesít, kiállításokat szervez. Ám természetesen az élet nem áll meg, innen is intéztem zenekarom, a Pannon Filharmonikusok ügyeit – egy karmesternek soha egyetlen napja sincs „szabadon”.

– Egy kétmotoros repülőhöz tudnám hasonlítani a Pannon Filharmonikusokat, az egyik motor északról érkezett, ha az ön finn múltját tekintjük, és nemrég csatlakozott hozzá a másik nyugatról, Gilbert Varga személyében, de mégis mindketten stabilan kötődnek a két szárnyon keresztül a gép testéhez, a repülő pedig nem inog, egyenesen „hasít”. Miképpen érvényesül a két szemlélet a Pannon Filharmonikusok most induló, Aranyfedezet című bérletsorozatának összeállításában?

– Nyolc éve egymotorosként „hasít” ez a gép – azóta vagyok a zenekarnál vezető karmesterként –, most egy újabb innovációs lépésként kiegészül ez a csapat. Elmondhatom, hogy egy fantasztikus partnert találtunk, akivel el tudom képzelni a közös munka folytatását. Az elmúlt években a zenekari minőségben komoly fejlődés ment végbe, ezt lehet új szintre emelni. Ez a mi vágyunk Gilberttel (Gilbert Varga Londonban szültetett karmester, 1985 és 1990 között a Philharmonia Hungarica vezető karmestere volt – a szerk.), aki először vállal Magyarországon nagyzenekart, ami nagy szó: közel húsz éve „környékezi meg” őt a Nemzeti Filharmonikusok is. Egy ilyen magyarul beszélő, de teljesen „európai” partnert találni mindenképpen nyereség. Ezért is szálltunk bele ebbe a közös „repülőbe”, amelyben a következő három évet fogjuk eltölteni. Jó közöttünk a munkamegosztás, és ami a zenekar műsorpolitikáját illeti, szerencsések vagyunk: nem fogunk azon veszekedni, hogy ki dirigáljon egy Bruckner-szimfóniát, más a preferenciánk.

– Természetesen az évadban sem marad ki Sibelius. Önt Finnországhoz karrierje jelentős része, sok állomása köti. Hogyan kezdődött el a kapcsolata a skandináv állammal?

– Tízéves voltam, amikor meghívták a szüleimet Finnországba tanítani. Négyen vagyunk testvérek, azóta mindannyiunk élete erősen kötődik az országhoz. Elvégeztük a Sibelius-akadémiát majd az Erasmus-programmal a párizsi akadémián is tanultam két évet, a testvéreim pedig Amerikában folytattak tanulmányokat. A diplomámon még meg sem száradt a pecsét, máris felkértek Turkuba vezető karmesternek. Innen indult a karmesteri pályafutásom. Azóta a harmadik finn zenekarnál töltök be művészeti vezetői posztot. Nagyon szerencsés ez a kettős lét: a magyar tradíciót az anyatejen keresztül szívhattam magamba, ez a német brahmsi és a liszti iskolára épülő tradicionális iskola, amelyet Magyarországon tanítanak. Emellett a „finn gyorsasággal”, a későn jövök lendületével is megismerkedtem. A finn karmesteriskola egy kicsit úgy működik, mint amikor az úszni nem tudót bedobják a vízbe: aki fennmarad, az tud úszni. Hasonlóan a karmesterekkel, már a legelső órára Mahler 9. szimfóniáját kellett vinni. Gyökereiben más ez a képzés, de talán a legelőnyösebb, ha mindkettőnek a részesei vagyunk.

– Tapasztalható-e még a finnek magyarok iránti rokonszenve?

– Igen, ez a mai napig érezhető, szeretik és becsülik a magyarokat. Ők komolyan veszik ezt az állítólagos rokonságot. Szinte minden városban található olyan magyar zenetanár, akit már a 60-as 70-es években kihoztak. Talán közülük is legismertebbek a Szilvay testvérek (Szilvay Csaba és dr. Szilvay Géza – a szerk.), akik valóságos iskolát és institúciót alapítottak Helsinkiben.

– A másik szűkebb hazája Pécs. Mi alapozza meg a kötődését?

– A pécsi székhelyű Pannon Filharmonikusoktól 2010-ben hívtak meg először dirigálni, 2011-től pedig vezető karmesterként működöm ennél a nagyszerű társaságnál. Azóta komoly változáson ment keresztül ez a zenekar, amely ma Magyarország és a régió egyik büszkesége. Évente egy ötkoncertes müpás sorozattal jelentkezünk a fővárosban is. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy nyolc éve én lehetek a vezetőjük, igen sok közös kilométert tettünk már meg együtt.

– Szintén Pécs városához kötődik a Mesterek és tanítványaik tehetségtámogató program. Milyen lehetőséget biztosítanak az ifjú tehetségeknek?

– Meghívjuk őket a zenekar szólistájaként játszani, ami egy fiatal számára meghatározó élmény – pozitív vagy negatív értelemben. Van, aki ennek hatására nem lesz zenész. Rájön, hogy nem oda való, nem ez az izgalmas, előadóművészi pálya az övé. De a legtöbb meghívottból lesz is valaki, mi pedig követjük ezeknek a fiatal művészeknek az életét.

– A cselló és a vonósok láthatóan fontos szerepet töltenek be a munkájában, vonzzák az érdeklődését. Csellistaként fiatalon Weiner Leó versenyt nyert. Milyen viszony fűzi ehhez a hangszerhez?

– A diplomakoncertem után éreztem, hogy a szólista-pályafutás, ami egy nagyon „kegyetlen” pálya, egyedül nem elégíti ki a zenéhez fűzött csodálatos viszonyomat. Rögtön jelentkeztem is a karmesterképzőre. Az új kihívások és a karmesteri tanulmányok pár évig kényszerszünetre helyezték a csellót. Ami azután történt, az egy kisebb csoda: a cselló „visszakéredzkedett” hozzám. Érthetetlen módon egyre jobban élveztem csellózást, ami jobban is ment, mint korábban. Talán nem volt rajtam kényszer. Rájöttem, hogy csellózni valamiféle pszichés megnyugvást jelent a karmesteri pályám mellett. Így van ez a mai napig, ezen a héten is játszom szólistaként Finnországban. A zenélés és a csellózás mára nekem a létezés feltétele.

– Úgy tűnik, az élet „reneszánsz” megélése fontos önnek, a raliversenyek hatására írt Pécsett versenyművet autókürtökre is.

– Vannak az életben olyan területek, amiket gyerekkorom óta nagyon szeretek, ilyen az autók világa. De a sor folytatódik: a különböző kultúrák, nyelvek, népek megismerése és felfedezése is rendkívül izgat. Visszatérve az autókra és Pécsre, a Mecsek Ralit sokszor követtem, és ekkor érkezett egy izgalmas felkérés: a versenyen részt vevő több száz autó dudájára komponáljak egy művet. Sikerült is előadni Pécs főterén, ahol minden autónál állt a Pannon Filharmonikusok egyik zenésze, segítve a kottában való eligazodást. Ezzel bekerültünk a Eurosport ZAP műsorába is.

– Ha már reneszánsz: milyen esélyét látja a klasszikus zene megújulásának? Tudna fiatal szerzőket említeni, akiknek a műveit szívesen tűzi műsorra?

– Számos fiatal zeneszerző művét mutattam be, vettük lemezre, a mai zene nagyon fontos szerepet játszik a zenekaraim életében. Az ismeretlen francia zeneszerző, Lili Boulanger egy kuriózum, nemrég találtunk rá, műsorra is tűztünk tőle egy nyitányt a Művészetek Palotája-sorozatunkban. Ő 24 évesen, tragikus körülmények között elhunyt, ezért nem vonult be az ismert nevű szerzők közé, még befejezetlen operája is volt, ami rendkívüli érettségre vall. Visszatérve a mai fiatalokhoz, a vizualitással megfűszerezett produkciókat ajánlom nekik, mint a Carmina Burana 3D. De ha azt látják, hogy Pannon Filharmonikusok, akkor is nyugodt szívvel váltsanak rá jegyet, biztos, hogy nagyszerű élményben lesz részük.

– Visszatérve az Aranyfedezet című bérletes sorozatra, mit emelne ki, mit ajánlana a koncertjáróknak, bérleteseknek?

– Az ötkoncertes sorozatunk tele van olyan csemegékkel, amik a budapesti zenekarok kínálatában nincsenek. Karmesterként Gilbert Varga és Bogányi Tibor áll a pódiumon, mint a dupla hajtóműves repülőgép két motorja. Jöjjenek el és fedezzék fel, mit rejt ez a különleges, innovatív vezetői stílus, miben más egy olyan zenekar, amelynek két vezetőkarmestere van. A műsor olyan ritkaságokat tartalmaz, mint Brahms zongoraötöse Schönberg nagyzenekari átiratában (mintha Brahms 5. szimfóniája lenne) vagy Lili Boulanger zeneműve, a Tavaszi reggel.

NÉVJEGY

Bogányi Tibor

Tanulmányok: Sibelius Akadémia (Finnország)

A finnországi Turkui Szimfonikus Zenekar vezető dirigense

A finn Lappeenrantai Szimfonikusok vezető karmestere

A finn Pori Szimfonietta vezető karmestere

2018/2019-től a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere

2016 a Finn Oroszlán Lovagrend I. osztályú érdemrendje

2017 Magyar Arany Érdemkereszt