Hirdetés átugrása →
Bezár ×

A palesztin államalapítás alapjai – avagy Erdély is lehetne független, ha...

HírekGulyás Virág

Nem semmi – mondhatnánk pestiesen -, három évtized alatt államot alapít egy kollektív identitású, ám hitelességi kihívásokkal küzdő embercsoport, míg az erdélyi magyarok esetében a több száz éves történelmünk ellenére sem hozhatjuk szóba a függetlenség, vagy épp a visszacsatolás ötletét.

 

A képmutatás határait ma már szinte nem is lehet jobban feszegetni. Egyszerűen a hipokritizmus az új norma. 
A Hadísz szerint Mohamed próféta a képmutatás mibenlétét a következőkben látta: hazugságokkal fertőzni a beszédet, megszegni az ígéretet, mások bizalmát elárulni.

Mahmúd Abbász, a Palesztin Autonómia Hatóság - vagy ahogy önmagukat szeretik nevezni a Palesztin Állam – elnöke 2019. január 15-én átvette az Egyesült Nemzetek Szervezete fejlődő országokat magába foglaló, úgynevezett 77-es csoport vezetését. Palesztina az ENSZ-ben állandó megfigyelőként van jelen…

Első ránézésre ez egy nemigazán érdekes hír a számunkra. De van itt néhány kérdés, az érdektelen hír „ürügyén”:

Hogyan lehet a semmiből létrehozni egy nemzetet? Hogyan lehet egy terrorista egy nemzet nemzetközileg is elfogadott állam vezetője? Hogyan ülhet egy terrorista az ENSZ-ben, aki minden zsidó megöléséért pénzjutalmat ad? Vagy éppen hogyan lehet végtelen türelemmel, kitartással, muszlim összefogással történelmet hamisítani? S mit is tudunk mi a palesztin államalapítás jól kidolgozott stratégiakönyvéről?

S hogyha a „palesztinoknak” lassan, de biztosan sikerül, miért nem sikerül Erdély helyzetét tisztázni, miért nem sikerül a baszkoknak önállóságot teremteniük, vagy épp miért jó fenntartani Tibet érzékeny függőségét Kínával? 

Nem a palesztin-izraeli ügy az egyetlen megoldandó nemzetközi politikai kérdés, nem ez a terület vitatott egyedül. De ez az egyetlen pont, olyan kidolgozott a koncepció és a történelemhamisítás, hogy lassan, de biztosan megszületik egy új állam: Palesztina. 

S mindez a mi hozzájárulásunkkal történik. 

Az a gond ezzel a Palesztinával, hogy a mai „palesztinok” semmilyen kulturális, nyelvi, vallási, vérségi kapcsolatban nem állnak a néhai filiszteusokkal, akikről a történelem során elnevezték Palesztinát. A palesztinok Palesztináról nevezték el önkényesen önmagukat. További kuriózum, hogy nyelvi jellegzetességük miatt a palesztinok, nem is tudják helyesen kimondani a Palesztina szót anyanyelvükön, mert nem ismerik a „p”  betűt. De ez bagatell, hiszen országot teremtünk magunknak, nem igaz?

De engedjük meg a lehetőségét annak, hogy palesztinok tényleg léteznek. Mert ugye léteznek: minden zsidó és arab, aki a Brit Mandátum alatt a mai modern Izrael és Jordánia területén élt, az palesztin. S hiszen így döntött az ENSZ 1947-ben, amikor javaslatában az „ős-Palesztinát” zsidó és palesztin államra osztotta.

Izrael államalapításáig, 1948-ig, nem létezett Palesztin nemzeti törekvés, hiszen egy földrajzi körvonalon kívül semmi más nem felelt meg még a vesztfáliai békeszerződésből ismert szuverén ország mikéntjét előírandó minimum előírásának.

2019-re azonban „elkészült” Palesztina, mint állam, mint népcsoport, mint egy nemzet, saját bélyeggel, saját útlevéllel. Hogy hiányzik egy körvonalazható földrajzi terület, vagy éppen egy centralizált (demokratikus) kormányzat, illetve egy olyan nemzeti kultúra és identitás, ami nem egyezik meg többek között a Jordánokéval, az már szinte semmit nem számít. 

Yasser Arafat tudta mit csinál. Csak úgy mint Abbasz, akit 2005-ben választották meg Arafat utódjának majd 2019 elején megkezdte 4 évre szóló hivatali idejének 15. évét. 

2019 január 15-én pedig történelmi pillanatnak lehettünk tanúi. Egy nem létező ország úgy tesz, mintha teljes jogú ENSZ-tagállam lenne, s átveszi az irányítást egy 134 tagállamból álló csoport élén.

***

Van az angolban egy kifejezés, ami egy újfajta háborúra hívja fel a figyelmet. Ez a Lawfare. Amikor is a jogrendszert fordítjuk ki úgy önmagából, hogy PR győzelmünk legyen. Charles Dunlap, aki elterjesztette a koncepciót, azt írja: a lawfare „a törvény kihasználása - a hagyományos vagy katonai eszközök helyettesítésére szolgáló stratégia”. 

És ez az a pont ahol a palesztin vezetőség nyerésre áll. 
A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy bármi legyen is a téma, ha a palesztin vezetőség megszólal, mindig Izrael delegitimizációja a célja vele. Infrastruktúra fejlesztés? Izrael illegitim. Női egyenjogúság vagy melegjog? Izrael illegitim. Iskoláztatás? Izrael illegitim. Klímaváltozás? Izrael illegitim. Süt a nap? Izrael illegitim. „Üdítő” kivétel, amikor néha néhányan palesztin zászlót lengetve próbálnak népírtó, genocida jelzőket aggatni Izraelre, vagy ha jön egy-egy „szegény palesztin gyerekek” mondat, vagy éppen a kényelmes „Izrael kolonizál” megjegyzés.

Január 15-én Abbasznak tíz perc sem kellett ahhoz, hogy köszönő beszédében a 77-es csoport gazdasági fejlesztéséről átlibbenjen az „Izrael illegitim” témakörre.
Mindeközben például 2017-ben a Palesztin Hatóság 355 millió dollárt költött az úgynevezett pay-to-slay „jólléti rendszerre” . A pay-to-slay annyit tesz: ha zsidót ölsz, fizetést kapsz. Ezek tények. Tények, amelyek az ENSZ-ben nem fontosak. Márpedig aki emberölésért fizet, az terrorista. Így a Palesztin Hatóság vezetősége egy terrorista csoport. 

Persze ez így még kevés a sikerhez, az államalapításhoz.

Ám a palesztinoknak kedvez az ENSZ eliszlámosodása, ahol az Iszlám Együttműködés Szervezete a legnagyobb önálló blokká növelte magát. Vagy az éppen hírt alkotó 77-es csoport, ami az ENSZ tagállamainak 69%-a, olyan orszégokkal az élén, mint Afganisztán Egyiptom, Irán, vagy Líbia.

2019-ben egy pay-to-slay rendszert fenntartó, gyakorlatilag nem létező állam vezetője jogosult arra, hogy 134 ország gazdasági stratégiáját felügyelje, úgy, hogy önmaga Iráni vagy Szaúdi donorok nélkül önfenntartásra képtelen. 

Az, hogy keresztények ezreit mészárolják le a 77-es csoport több tagállamában, vagy nőket csonkítanak meg, vagy homoszexuálisokat köveznek meg, ma már nem vet fel morális kérdéseket. Ma a képmutatás, a PC a mainstream.  
Több éve követem és próbálom értelmezni, hogy készül el a palesztin állam; hogyan lesz a semmiből lassan legitim állam; miként válik egy terrorista szervezet az ENSZ békefenntartásának nem csupán alanyává, hanem befolyásos szereplőjévé is. 

S ilyenkor gyakran eszembe jut, hogy ha nekik sikerül, másnak miért nem? Lehet-e ma még legitim úton, muszlim politikai támogatás nélkül révbe érni?

Borítófotó: Izraeli katonák a palesztin elkövető letakart holttestét nézik az általa elkövetett késes támadás helyszínén, a Jeruzsálem közelében fekvő a-Zaim ellenőrzőpontnál 2019. január 30-án. A 16 éves lány késsel támadt izraeli katonákra egy átkelőpontnál, az őrhelyen álló rendfenntartók lelőtték
(MTI/EPA/Atef Szafadi).