Hirdetés átugrása →
Bezár ×

A Fed és a pénzoligarchia globális (rém)uralma

HírekTopolánszky Ádám

106 éve tart már. De miről is van szó?

A Fed esetében egy magántulajdonban lévő pénzügyi kartell világuralmáról. De először is fontos, hogy megértsük és definiáljuk, mi is a Fed? A Federal Reserve System, avagy Federal Reserve, rövidítve (Fed) az Amerikai Egyesült Államok központi bankrendszere. Eltérően az államilag kontrollált jegybankoktól, az Amerikai Federal Reserve vegyes állami-privát, de leginkább privát rendszerben működik, állami kontrollja mindössze annyiban merül ki, hogy az éppen regnáló elnök nevezi ki a Fed elnökét, amennyiben annak ciklusa lejár. Jelenlegi elnöke Jerome Powell (Donald Trump elnök kinevezettje), aki 2018. február 5-én lépett hivatalba.

Azzal érdemes tisztában lenni, hogy négy meghatározó központi bank létezik a világon, amelyek döntései erős hatással vannak a nemzetközi pénzpiacokra. Az első és legfontosabb a Federal Reserve (Fed), azaz az Amerikai Egyesült Államok központi bankja. A második az Európai Központi Bank (EKB) az Európai Monetáris Unió központi bankja. Az EKB fő feladata az euróövezet árstabilitásának megőrzése, és ezáltal a közös valuta vásárlóerejének felügyelete. A harmadik a Bank of Japan, Japán központi bankja. A negyedik pedig a Bank of England, amely lényegében az Egyesült Királyság - a brexit-tárgyalásokban is érintett - központi bankja.

A Fed létrejötte és felépítése

A Fed legfontosabb részei elsősorban az Egyesült Államok elnöke által kinevezett, washingtoni székhelyű Kormányzótanács. Ezen kívül fontos szerepe van a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottságnak (Federal Open Market Committee, FOMC), amely a Kormányzótanács hét tagjából áll, illetve a 12 Federal Reserve Bankelnökei közül ötből (a New York-i elnök mindig helyet kap benne, a többiek rotációban.) A 12 regionális Federal Reserve Bank az Egyesült Államok fontos városaiban található, amelyek mindegyikét kilenctagú igazgatótanács irányítja.

Az Egyesült Államok Első Bankja (1791 – 1811) és az Egyesült Államok Második Bankja (1816 – 1836) egyaránt húszéves mandátummal működött, amelyet a kongresszustól kaptak, pénzt bocsátottak ki és kereskedelmi hiteleket nyújtottak. Létezésüket sokan ellenezték, akik szerint ezek a nagy bankok a korrupció melegágyai voltak és főleg üzletemberek érdekeit szolgálták az amerikai polgárok érdekeivel szemben. 

Az 1873-ban, 1893-ban, majd 1907-ben kitört bankpánikok sürgetővé tették egy központi bankrendszer létrehozását, bár a központi bank gondolata népszerűtlen volt, mivel sokan tartottak attól, hogy egy központi hatóság kezébe adják a monetáris rendszer működtetését. Az 1907-es bankpánikot követően a Kongresszus mégis létrehozta a Nemzeti Monetáris Bizottságot (National Monetary Commission), hogy az dolgozza ki a bankrendszer reformjának tervét. A Bizottságot Nelson W. Aldrich szenátusi republikánus vezető és pénzügyi szakértő vezette. Aldrich Európába is ellátogatott. A központi bank gondolatának ellenzőjeként utazott el, de miután megvizsgálta Németország bankrendszerét, azzal a meggyőződéssel tért haza, hogy a központi bank jobban működik, mint az államkötvényekre épülő rendszer, amelyet korábban támogatott.

A politikusok azonban továbbra is ellenezték ezt az irányt, sőt azzal vádolták Aldrich-ot, hogy a gazdag bankárokhoz, mint J. P. Morganhez és John D. Rockefellerhez fűződő szoros kapcsolatai miatt elfogult a témában. 1910-ben Aldrich, illetve a J.P. Morgan, Rockefeller és Kuhn, Loeb, & Co. bankok képviselői 10 napra együtt félrevonultak a Georgia állam felségterületén elhelyezkedő Jekyll-szigetre. A megbeszéléseket Paul Warburg (Kuhn, Loeb, & Co.) irányította, és ő készítette el a későbbi Federal Reserve-törvény első vázlatát. „A Jekyll-szigeten megvitattuk és lezártuk egy egységes diszkont ráta (kamatláb) ügyét” – írta később.

A Federal Reserve-törvény elfogadása végül az újonnan választott demokrata elnök, Woodrow Wilson befolyásának, illetve a Kongresszus mindkét házában többségre kerülő demokratáknak volt köszönhető. Ez ugyanaz a Woodrow Wilson volt, aki nagyban hozzájárult a Trianoni diktátumok létrejöttéhez és Magyarország megcsonkításához. Az Amerikába kivándorolt idősebb magyar generáció nagy része emiatt sem szavaz a demokratákra. Csáky Olga, aki Csáky gróf leszármazott, többször kifejtette nekünk még a 90-es években Washingtonban, hogy Woodrow Wilson és Franklin Delano Roosevelt (mindketten demokrata elnökök) egyaránt hozzájárultak Nagy-Magyarország szétdarabolásához és szovjet uralom alá kerüléséhez, így tisztességes magyar ember elvi okoknál fogva nem szavazhat a demokratákra egy amerikai elnökválasztáson. 

A Federal Reserve, amelynek első elnöke Warburg lett, kulcsszerepet játszott az első világháború idején a szövetségesek és az USA háborús erőfeszítéseinek finanszírozásában. A Fed tehát, azonkívül, hogy a dollár értékének gyengítésével indirekt módon adóztatja az amerikai középosztályt, háborúkat finanszíroz. Nos, ennyit tehát a Fed létrejöttéről. De miért is fontos, hogy egyáltalán boncolgassuk a Fed szerepét a globális gazdaság és pénzügyi menedzsment szempontjából?

Két Amerika

Több elemző is felhívta már a figyelmet arra, hogy Amerikában két egymással állandó nézeteltérésben lévő érdekcsoport létezik. Az egyik Amerika az Alapító Atyák, azaz a Függetlenségi Nyilatkozat és az Egyesült Államok Alkotmányának Amerikája. A másik pedig a pénzrendszert irányító új pénzvagyon-tulajdonos elit, a Federal Reserve System és a korporációs vállalatbirodalmak Amerikája. Ma gyakorlatilag ez utóbbi hatalmi elit uralkodik az Egyesült Államokban. Működése tirannikus, alkotmányellenes, erkölcstelen és a szabadságjogok korlátozója.

A két Amerika küzdelme tehát már régóta folytatódik. Ma már ismert, hogy az 1861-től 1865-ig tartó polgárháború hátterében is az amerikai pénzrendszer és az amerikai gazdaság feletti kontroll vitája húzódott. 1913-ban a pénzoligarchia meghatározó győzelmet aratott, amikor sikerült keresztülvinnie az akkor még csak nyolc magánbank tulajdonában lévő Federal Reserve System létrehozását.

Ezzel létrejött a világ leghatalmasabb magántulajdonban lévő pénzügyi kartellje. Az amerikai alkotmány rendelkezései eredendően ezt kifejezetten tiltják, mert az alapító atyák tisztában voltak a magánpénzrendszer veszélyeivel, s világosan beleírták az Alkotmányba, hogy kizárólag a választott törvényhozás - a képviselőházból és a szenátusból álló Kongresszus - joga a pénz kibocsátása, a monetáris felségjogok és a pénzügyi szuverenitás gyakorlása. A Fed tehát alkotmányellenes is. Mégis létezik és egyelőre senki sem képes hatalmának korlátozására, vagy megszüntetésére.

Thomas Jefferson, aki 1790 és 1793 között külügyminiszter, 1797-től 1801-ig alelnök, majd pedig két cikluson át az Egyesült Államok elnöke volt, követőivel együtt ellenezte ennek a központi banknak a működését, mert az volt a véleményük, hogy alkotmányellenes, és ők olyan pénzrendszert akartak, amely szilárd aranyalappal rendelkezik, és ezüst érméket használ.

A Rotschild tényező

A XVIII. század végére a Rothschild-ház a történelemben ismert egyik legsikeresebb nemzetközi pénzügyi intézményrendszert hozta létre és működteti a mai napig. Lényegében Meyer Amschel Rothschild és öt fia alkották a dinasztiát. Az ifjabb Amschel Rothschild Frankfurtban, Nathan Rothschild Londonban, Salomon Rothschild Bécsben, Carl (Calmann) Nápolyban és James Rothschild pedig Párizsban alapított sikeres pénzintézetet.

A dinasztia-alapító Meyer Amschel Rothschild házának kapuja felett egy sast ábrázoló vörös cégtábla volt kitűzve. Később e vörös színű cégtábla lett a Bauer család neve: Rothschild. (roth=vörös és der Schild=pajzs, címerpajzs vagy cégtábla jelentéssel). A Rothschild vagyon felhalmozása úgy indult, hogy Meyer Frankfurtban kezdte alkalmazni a részlegesen fedezett bankjegyek kibocsátásának módszerét. Nemsokára földrajzilag túlléptek Frankfurt határain és pénzügyi tranzakcióik lényegében az akkor ismert egész világra kiterjedtek, nemcsak Európára.

A XIX. század első felében az öt Rothschild fivér fokozatosan magához ragadta Anglia, Franciaország, Oroszország, Ausztria, Belgium, Spanyolország, Nápoly, Portugália, Brazília és több német provincia, továbbá több más ország pénzügyeit. A nemzetközi pénzügyi közösség számára az egyik legfőbb aranyszabály a titoktartás. A Rothschild-család valóságos művészetté fejlesztette a titkolózást. Azáltal, hogy a színfalak mögött maradtak, el tudták kerülni a nyílt konfrontációt, a politikusok és a közvélemény kritikáit, támadásait. 

Ron Paul a Fed megszüntetése mellett érvel

A libertárius elveket valló Ron Paul, a Ron Paul Institute for Peace and Prosperity alapítója nemrég könyvet írt a Fed megszüntetésének szükségességéről “End the Fed” címmel. Érvei közt szerepel a Fed túlhatalma a kamatok beállítása és a fedezet nélküli pénzkibocsátás terén, amely korlátlan hatalmat biztosít a Fed által irányított amerikai, valamint globális bankrendszer részére is. Nem ördögtől való tehát azt mondani, Ron Paul szerint, hogy a Fed túlhatalma veszélyezteti a demokráciát és a szabadságelveket. 

Ron Paul kiemeli, hogy a pénzkibocsátás magánkézbe történő áthelyezése alkotmányellenes és maga a jövedelemadózás is tulajdonképpen a tirannikus kormányzás része. Az alapító atyák (név szerint: John Adams, Benjamin Franklin, Alexander Hamilton, John Jay, Thomas Jefferson, James Madison és George Washington) kifejezetten óvták a fiatal Egyesült Államokat egy minden állampolgárt alattvalóvá degradáló jövedelemadó bevezetésétől. A Fed ma már a jövedelem és egyéb adózás szilárd támogatója, a kamatpolitika egyeduralkodó döntéshozója és a dollárállomány önkényes szabályozója.

Tanulságok: pozitív/negatív mérleg

A központi jegybankok szerepe lehet akár stabilizáló tényező is egy ország gazdaságában és pénzügyi rendszerében. Ugyanakkor nyakló és állami kontroll hiányában egy központi bank szerepe visszaélésre ad lehetőséget. A pénzkibocsátást tehát soha nem szabad teljességgel átengedni magántulajdonban lévő központi bankok ellenőrzése alá, mint ahogy ez jelenleg az USA-ban történik. A fedezet nélküli pénz ugyanis erkölcstelen légvárak építését szolgálja és az adott ország gazdaságának teljes összeomlásához vezethet. Optimálisan egyfajta egyensúlyhelyzetet kell kialakítani a mindenkori politikai vezetés és a monetáris rendszer irányítói között.

Borítófotó: Jerome Powell, az amerikai jegybank szerepét betöltő Szövetségi Tartalékbankrendszer, a Federal Reserve System (Fed) új elnöke (j) leteszi a hivatali esküt Randal Quarles, a Fedet irányító kormányzótanács, a Federal Reserve Board felügyeletért felelős alelnöke előtt Washingtonban 2018. február 5-én (MTI/EPA/Jim Lo Scalzo).