Hirdetés átugrása →
Bezár ×

A Budapest –Párizs-paradoxon

HírekUdvardy Zoltán

„Lehet, hogy lépett (az ügyészség), én nem tudom, te sem tudod, messze van” – szó szerint ennyi volt a hazai balliberális média egyik képviselőjének a reakciója egy minapi televíziós vitában arra, hogy Franciaországban harmadik hónapja folynak az eddig 15 tüntető szemének kilövetésével kísért rendőri atrocitások, miközben az Európai Unió parlamentje a megmozdulások kormányzati kezelése okán egyórás vitát tart. Mármint a magyarországi tüntetések okán. Azokról a hazai demonstrációkról tart flottatüntetést a haladó Európa, ahol a rendőröket füstbombával dobálják, provokálják, s a tüntetőknek haja szála sem görbül.

A minapi, televíziós vitában tehát a párizsi zavargások is szóba kerültek – s így a rendőrök által használt gumilövedékek, a súlyos szemsérülések is – ám úgy tűnik, a vaksághoz nem szükséges feltétlenül egy ilyen fájdalmas sérülés elszenvedése. Kizárólag azt hajtogatta a haladó média jámbor vezérharcosa, hogy a „bezzegfrancia bezzegügyészség" ezt biztos kivizsgálja, vagy ezt már meg is tette; és egyébként is, milyen távol van mindez.

Ebből két dolog következik. Magyarország, melynek ügyeivel a jelek szerint napi szinten vannak képben Robespierre felkent utódai, igen
közel van. Hiszen a portugál Baloldali Blokk által 2009-ben megválasztott, majd egyszer csak függetlenné és aztán szép zölddé érett Rui Tavares épp olyan napra kész Mária országának minden gondját-baját illetően, mint a Madonna-mosolyú Judith Sargentini, a GroenLinks nevű, vörösből zöldbe játszott, helyi kommunista utódpárt érettségizett élharcosa. És ki tudná mélyebb búval elzokogni a magyarok minden kisebb s nagyobb sérelmét, mint népünk s a kisgyermekek nagy barátja, a szélsőbalos szubkultúrák világából egyszerre csak szintén zöldre váltott Daniel Cohen-Bendit, aki becenevéhez (Vörös Dani) illően céklalila fejjel, gesztikulálva próbálta eligazítani a legnagyobb jóindulattal, a magyar kormányfőt médiaügyben? Lám, ez a sokoldalú férfiú nem csak a RAF marxista terrorszervezet működését ismerte meg bennfentes alapossággal. Vagy ki csillapíthatná könnyebben fájdalmunkat, mint a földrajzi ismereteikkel  lásd az Ipoly hajózhatósága múlhatatlan érdemeket szerzett franciák, élükön a volt szocialista kormánytag Emmanuel Macronnal, aki kivételesen nem lett zöld, de nagyon az akar lenni, és bármikor fejből felvázolja, milyen is a magyar belpolitikai helyzet? Oly frappánsan megfogalmazta a múltkor is, góbés szűkszavúsággal, hogy: „aggasztó”…

Franciaország viszont messze van. Mit sem tudhatunk mi bőgatyás, buta magyarok itt a Tisza-parton mindarról, hogy – bár harmadik hónapja ütik-vágják a demonstrálókat – mégis, mi történik a távoli Hexagone-ban. Tehát, húzhatnánk alá kétszer, mint a levezetés után a megoldást: Párizs jóval messzebb van Budapesttől, mint a magyar főváros Párizstól. Így könnyen felállítható a Budapest –Párizs paradoxon. (Paradoxon alatt a matematikában állítások olyan halmazát értjük, amelyek ellentmondásra vezetnek, vagy a józan észnek ellentmondó következtetés vonható le belőlük.) Ugyanez a termékeny ellentmondás áll természetesen a többi távoli, haladó országra is. Arról nem is beszélve, hogy a Budapest-Brüszel távolság (légvonalban 1163,4 km) nyilvánvalóan rövidebb, mint a Brüsszel-Párizs szakasz (264,3 km), hiszen másképpen miképpen is fordulhatna elő, hogy a földrajzilag s az azonos nyelv miatt kulturálisan is jóval közelebb eső Párizs ennyire kiesik a brüsszeli szervek érdeklődési köréből? Összegezve elmondhatjuk hát, hogy 264 nagyobb, mint 1163, és 1260 (Budapest és Párizs távolsága kilométerben) jóval több, mint 1260 (Párizs távolsága Budapesttől). Hiába, no, már Sztálin is megmondta, különleges emberek ezek a kommunisták.

Még ennél is izgalmasabb viszont a másik, szintén könnyen levonható következtetés. Nevezetesen, hogy a rendszer változik, de az Illetékes Elvtárs marad. Olyan, a matematika nyelvénél maradva, mint a számos, fent leírt (színben és megjelenésben) változóval szemben a konstans. Ha az Illetékesnek kellemetlen kérdést tesznek fel, azonnal rávágja a pártszerű választ: kérem, erről én nem tájékozódtam. Ki tudná például megítélni 1956-ot? Ez olyan összetett probléma, kérem. És a jó elvtárs például, ezt igazán megbocsáthatjuk neki, oly járatlan vízügyi kérdésekben. Akkor volt az igazán tájékozatlan az Illetékes e problémák terén, mikor egy egész ország zengte, hörögte, hogy azonnal állítsák le a meghagyott Magyarország talán legszebb vidéke, a Dunakanyar barbár szétverését, kujbisevi erőművé alakítását. S vajon miért is próbált volna ártani a székely véreinket olyannyira féltő, jó magyar elvtárs mindenféle demarssal, kardcsörtetéssel? Nem, inkább hazafias tűréssel koccintgatott Erdély elcsatolására, és szürcsölte „a finom italokat” román elvtársaival december 1-jén a kies Kempinskiben. Küzdeni tudni kell!

Minden más (nem csak matematikai) megoldás oly messze van.

Borítókép: MTI/EPA/Ian Langsdon