Kezdi tanulni egymást Donald Trump és Európa. Az amerikai elnök első, májusi látogatása után az öreg kontinens vezetése lefagyott. Arra vártak, hogy Trump biztosítja őket a NATO melletti elkötelezettségéről – ez elmaradt. Arra vártak, hogy az amerikai kampányban elhangzott szlogenek után a gyakorlati politizálás majd más hangnemre kényszeríti az USA első emberét – ez is elmaradt.
A Fehér Házban és Európában is érezték, hogy ez így nem lesz jó, ezért a mostani látogatás során módosult kissé a hozzáállás. Emmanuel Macron francia elnök néhány hete még Rambóként szorongatta Trump kezét. Testbeszéde most teljesen mást mutatott: mosolygott, barátkozni próbált. Merkel kínosan kerülte a német külkereskedelmi többlet problémáját, aztán Trump szándékára, hogy acélvámokat vezet be, lakonikusan válaszolt: „Úgy veszem a dolgokat, ahogy jönnek majd.”
Az EU két jelenleg legfontosabb vezetője szorult helyzetben van. Korábban rájöttek arra, hogy az amerikai elnök bírálatával politikai tőkét lehet kovácsolni. Ugyanakkor mégse tehetik meg, hogy rossz viszonyt tartsanak fent a világ legerősebb hatalmával. De mi van akkor, ha ez a hatalom látványosan hűvösen viselkedik velük szemben? Trump tudja, hogy szükségük van az Egyesült Államokra, és ezt ki is használja.
Az USA elnökének varsói beszéde nem csupán a lengyeleknek szólt, hanem az egész közép-európai régiónak. Felajánlotta, hogy a Három Tenger Kezdeményezés országai (az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 állam) hozzáférhetnek az olcsó amerikai cseppfolyós gázhoz. Ezzel több legyet is üthet egy csapásra. Egyrészt megpróbálja gyengíteni a gázexporton alapuló orosz befolyást a térségben. Másrészt megüzente Kelet-Közép-Európának, hogy a német–francia vezetésű EU-n belül önálló erőtérként ismeri el ezt a régiót, amely fontos az Egyesült Államoknak. Ezzel automatikusan el is távolította a térséget Németországtól és Franciaországtól – legalábbis az amerikai érdek szempontjából.
Ezek után elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mi célt szolgálhatott Vlagyimir Putyin orosz elnök május végi, hirtelen bejelentett villámlátogatása Párizsban Macronnál. Ismerünk példákat a történelemből az orosz–német és az orosz–francia összefogásra is. Trump második európai látogatása közelebb tolhatja Párizst és Berlint Moszkvához, ugyanakkor közelebb húzza a számára stratégiai szempontból fontosabb közép–európai régiót Washingtonhoz.
