A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kamatfizetés napját követő öt munkanapos időszakban az állampapír vételi árfolyama százszázalékos lesz, vagyis veszteség nélkül lehet visszaváltani. Ezzel olyan befektetőket is csábíthat a MÁP+, akik eddig nem mertek belevágni a hosszabb távú invesztícióba.
Összességében nagyon vonzónak tűnik az új fix kamatozású instrumentum, de ha figyelembe vesszük az inflációt, máris nem olyan óriási ez a kamat. Ne feledjük, hogy a legfrissebb inflációs adatok már négy százalék körül alakultak, vagyis a pénzromlás ütemét is figyelembe véve a reálkamat immár az egy százalékot sem éri el. Persze jelenleg a bankbetétek negatív reálkamata mellett ez még mindig bőven megéri, ahogyan egy államkötvény kockázata sem vethető össze a tőzsdei befektetésekéivel. Ugyanakkor van egy közvetlen kihívója az új papírnak, ám emiatt aligha bánkódik majd az Államadósság-kezelő Központ vagy akár a Magyar Nemzeti Bank. Az ÁKK ugyanis inflációkövető állampapírokat is kínál, vagyis ha az infláció tovább emelkedik vagy magas szinten stabilizálódik (három százalék felett), akkor akár a három-, akár az ötéves Prémium Magyar Állampapír is jobb befektetésnek számíthat. Persze pont a százszázalékos visszaváltás lehetősége miatt egy aktívabb portfóliókezeléssel a MÁP+-ból és a PMÁP-ből egy emelkedő inflációs környezetben kikeverhető egy optimális befektetés hosszabb távon.
Az tehát egyértelmű, hogy a lakosság mit nyer ezzel: pozitív reálkamatot, amely a gazdaságpolitika reményei szerint tovább erősíti a magyar gazdaságot. Ugyanakkor pont a magas kamatok miatt a költségvetés komoly árat, ha úgy tetszik, prémiumot fizet azért, hogy az államadósság minél nagyobb része kerüljön hazai, leginkább lakossági kézbe. Jelenleg az ötéves magyar államkötvény, amelyet intézményi befektetők vásárolhatnak, kétszázalékos hozamot biztosít, vagyis közel három százalékpontnyi felárat fizet az állam azért, hogy az államadósság szerkezetét a számára kedvezőbb irányba tolja. De mint tudjuk, nincsen rózsa tövis nélkül.
Mindemellett az MNB is vélhetőleg nagyon várja már az új papírt, és bízik annak népszerűségében, hiszen számukra jelenleg az egyik legfőbb cél, hogy a lakosság óriásira duzzadt készpénzállományát sikerüljön az állampapírpiacra csatornázni. Ezzel ugyanis javulhat a monetáris politika hatékonysága, ráadásul minél kisebb a készpénzállomány, annál kisebb az esélye annak, hogy az elszálló inflációra a lakosság további költekezéssel reagáljon, ami komoly inflációs spirált indíthatna el a gazdaságban. Nem kérdés tehát, hogy az összes főbb gazdasági szereplő már alig várja, hogy végre útjára induljon az új kedvenc.
