Pánikroham

Szerintem
Soros György pánikba esett. A minap megjelent írásában azt állítja, hogy ő mindig is az önkéntes migránsszétosztás híve volt, és sosem mondott olyat, hogy a bevándorlók befogadását rá kellene kényszeríteni az európai államokra. Soros György korában az ember már nehezen emlékszik, az internet azonban nem felejt. A milliárdos 2015. szeptember 26-án kelt írásában pontosan a mellett érvelt, hogy „… az EU-nak a jövőben évente minimum egymillió menedékkérőt kell befogadnia”. Precíz üzletemberként azt is hozzátette, hogy az uniónak évente 15 ezer eurót kell költenie minden egyes bevándorló támogatására. Sőt kifejtette: a sikeres szétosztási rendszer feltétele, hogy a migránsok szabadon választhassák meg, melyik országban akarnak letelepedni.

Soros ma már letagadná az egészet. A részben általa is épített kártyavár ugyanis látványosan roskad össze, ő pedig két kézzel kap az aláhulló lapok után. A történetben nem a milliárdos személye az érdekes, hanem az az elitprojekt, amelyet hatvan éven át építettek, s amely a félrekezelt 2008-as válság és a migrációs krízis következtében először csak zsákutcába futott, mostanra pedig már összeomlással fenyeget. Pár héttel ezelőtt a másik nagy megmondóember, Francis Fukuyama az Európai Unió válságáról beszélt, s elismerte, hogy a magyar miniszterelnöknek igaza van a bevándorlás kérdésében. Ne várjunk tőle többet, egyelőre csak ennyit ismerhet be. 

Bár Soros, Fukuyama és a brüsszeli elit is folyamatosan a kelet-közép-európai államokról beszél – mintha ők lennének a válság okai –, mára nyilvánvalóvá vált, hogy a térség vezetői – köztük elsőként Orbán Viktor – csak hangosan kimondták: a király meztelen. Ha valaki nem hiszi, az vessen egy pillantást Olaszországra. A szebb napokat látott mediterrán állam magába sűríti az EU összes problémáját: szenved a német gazdaságnak kedvező erős eurótól, az eladósodottságtól és a bevándorlástól is. A kétségbeesetten kiutat kereső olaszokat pedig épp a minap fosztották meg az önrendelkezés jogától, és nemzetközi fenyegetés hatására félresöprik egy demokratikus választás eredményét. Ahogy Luigi Di Maio, a választásokon győztes 5 Csillag egyik vezetője fogalmazott: „Miért nem mondjuk ki, hogy ebben az országban teljesen felesleges választásokat tartani, mert a pénzügyi lobbi és a hitelminősítő ügynökségek döntenek a kormányzatról?” Sergio Mattarella olasz elnök ugyanis visszavonta a győztes bevándorlásellenes erőknek adott kormányalakítási megbízást, és inkább egy korábbi IMF-es vezetőt (Carlo Cottarelli) hatalmazott fel egy „szakértői” kabinet felállításával.

Az eset nem egyedülálló, hasonló történet játszódott le az osztrák elnökválasztáson, és ugyanígy próbálják felülírni a választói akaratot a brexit esetében is. Ezekkel a kétségbeesett kísérletekkel Brüsszel és Berlin talán nyer még néhány hónapot, az unió sírját azonban biztos, hogy még mélyebbre ássák. 

Ezek is érdekelhetnek

További híreink