A német modellt sok területen érdemes átvenni. Ott, ahol az működik. Az euróválság óta azonban egyre rosszabb ajánlatok érkeznek Berlinből, pontosabban olyanok, amelyekkel csak a németek járnak jól.
A Sargentini-jelentés német és osztrák támogatása azt mutatja, hogy Európa legnagyobb gazdasági hatalma a betelepítést olyan témának tartja, amiért érdemes beáldozniuk Kelet-Közép-Európát, saját gazdasági hátországukat. Ezzel csak szívességet tesznek annak az Emmanuel Macronnak, aki az eurózónát akarja mag-Európává alakítani, ahol az adósságban úszó déli tagok leszavazhatják Berlint.
Ez a politika csak a német pozíció gyengüléséhez és az EU öncsonkításához vezet. Egy szervezetnek pedig nőnie kellene, nem zsugorodnia. Németország migránspolitikája már elzavarta a briteket. A lengyelek és a magyarok ellen indított, demokráciaeljárásnak csúfolt koncepciós perekkel pedig Kelet-Közép-Európát is elfordítják Berlintől; Rigától Bukarestig az emberek 70-80 százaléka elítéli a kötelező betelepítést.
Orbán Viktor vezetésével Magyarország a térdéről a sarkára állt, és fordított egyet a sors kerekén. A visegrádiak után most már Olaszország is ezt teszi. Mivel a történelem megmutatta, hogy Berlinből nem lehet az öreg kontinenst kormányozni, jobb lenne, ha fenyegetések helyett végre nyertes-nyertes ajánlatokkal állnának elő.
