Nullás büdzsének nevezi a szaknyelv azt, mikor is nem költünk többet, mint amennyit megtermelünk, illetve legalább annyit termelünk, mint amennyit elköltünk. Ritka ez az állapot a magyar államháztartásban: utoljára ilyen jó helyzetben 1976-ban lehetett a központi költségvetés, amire legfeljebb az idősebbek emlékezhetnek.
Bár papíron sem az idei, sem a jövő évi büdzsé terve, amelyet a héten nyújtottak be az Országgyűlés elé, nem nullás, a gyakorlatban igen. Piaci, elemzői körökben egyébként mind a 2017-es, mind pedig a 2018-as állami pénzügyekre kiadták a nullás igazolást. Vagyis a deficit annak tulajdonítható, hogy a kormány pótlólagos intézkedéseket hozott.
A fentieket tetézi az is, hogy erre az évre és 2018-ra vonatkozóan akár a négyszázalékos bővülés is összejöhet. Pénzügyi szempontból tehát egy felívelő növekedési időszakban lazít a kormány.
Maradván a szaknyelvnél: úgy tűnik, prociklikus fiskális politikát folytatnak a döntéshozók. De kell-e ezért károgni? Hiszen ahelyett, hogy felkészülne a kabinet a rosszabb időkre, elkezd osztogatni?!
Nem hivatásunk a kormányt védeni, de azt sem láttatni, hogy a 2018-as költségvetés eleve választási lesz, tekintettel a nagy voksolásra, a nagy mérkőzésre. Ám ezzel együtt sincs itt semmi látnivaló: pénzügyi mutatóink (alapkamat, infláció, folyó fizetési mérleg, adósságráta és hitelminősítői besorolás) jók, amihez belátható ideig – két-három éves horizonton – az EU átlagát jócskán meghaladó bővülési teljesítmény társulhat.
Azonban kétségtelen, hogy 2018-ban lesznek újdonságok. Például adócsökkentések, de többet kapnak a nyugdíjasok is, valamint rengeteg beruházásra lesz központi forrás. Olyan fejlesztések valósulnak meg a közösből, amelyekre vagy az unió nem ad pénzt, (pl. közútfejlesztés), vagy pedig halaszthatatlanok.
Mit érez majd a 2018-as büdzséből a kisember? Az átlagos halandó az átlagkeresetének a növekedését fogja konstatálni, a háztartások fogyasztásának a gyarapodása pedig ezzel párhuzamosan alakul. Eközben tovább javulhat a foglalkoztatási helyzet. Feladat, tennivaló is akad: versenyképességi és termelékenységi dilemmák előtt az ország, amelyek orvoslása elkezdődött ugyan, de még sok pirulára lesz szükség.
Érdemes még szólni a korai költségvetések konstrukciójáról is, miután a 2018-as büdzsé lesz a sorrendben a harmadik olyan, amely ebben a műfajban készült. A kormány azzal érvel mellette, hogy javítja a kiszámíthatóságot és a tervezhetőséget. Befektetői-vállalati, háztartási, de még állami szempontból is aligha vitatható ez, miként az sem: ha ennek ez a funkciója, túl sokat és nagy volumenben nem érdemes rajta módosítani.
Még akkor sem, ha nincs kőbe vésve.
