Nulladal

Szerintem
Elérhető közelségbe került a magyar nullás büdzsé: a régóta dédelgetett terv össze is jöhet 2023-ra. Mindez a 2020-as költségvetési törvényjavaslathoz csatolt, úgynevezett kitekintőből derül ki. A dokumentumban minden korábbinál kedvezőbb hiánypályát vázolt fel a kormány a következő évekre. Vagyis a deficit még egy kicsit itt marad velünk.

„Néha nulla vagyok
Néha meg egy
Nem osztok, nem szorzok
Nekem egyre megy”
(Neurotic)

A nullás költségvetés lelke, hogy csak annyit költsünk el, amennyit megtermelünk. Ezáltal pedig nem szaporítjuk tovább az adósságot, hiszen mindaddig, amíg deficit keletkezik a közös kasszában, az hitellel jár, utóbbi pedig újbóli adósságot teremt. Vagyis nem kis feladat hárul a kormányra: békeidőben, jelentős gazdasági növekedés mellett ellen kell állni a költekezés csábításának, s nem zúdítani „hálátlanul az utókorra a terhet, amelyet nekünk magunknak kell viselnünk” – copyright by George Washington. 

Mi is kell a központi nullszaldóhoz? A központi bevételek és kiadások „összhangzattana” mellett szükség lesz a tartósan magas gazdasági növekedésre, s úgy tűnik, a költségvetési tartalékok is bejátszanak majd – a pénzügyi szempontból kifejezetten üdvözlendő – nullás büdzsé összehozásába. Magyarán: nem árt némi mozgástér. Cseppet sem mellesleg, a működést tekintve már most is nullás, esetleg többletes lehetne a költségvetés, azonban az adósságszolgálat miatt folytonos a mínusz. 

Ez azonban a végeredményt tekintve továbbra is „hiányos”. 

Miközben Magyarországon a nullás büdzsé felmutatása a költségvetési politika szempontjából történelmi léptékű tett lesz, addig a Lajtán túl ez nagyon is mindennapi dolog, ráadásul sok uniós tagállam szufficittel, vagyis többletes büdzsével büszkélkedhet. Elég rápillantanunk a 2018-as, Eurostat által összeállított költségvetési egyenlegekre, amelyek azt is tükrözik: helyzet, még inkább: verseny van.

Ha úgy tetszik, a fősodorba csak akkor tudunk bekerülni, ha hozzuk az elvárt pénzügyi formát: a 2008-as világgazdasági válság óta napirenden lévő adósságleszorítást, valamint az államháztartási deficit minimalizálását.

Objektíven tegyük hozzá: a nyugati tagállamoknak persze sokkal könnyebb a költségvetési dotáció mellőzése. A magasabb életnívójú és fejlett gazdaságon alapuló országokat már nem kell központilag serkenteni. 

De ennek is eljött az ideje: nálunk a büdzsé és az uniós kassza forrásai nélkül a nullára kihozott mérleg növekedési áldozattal járt volna. Vagy éppen megszorításokkal.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink