Ebben a győzelemben a bevándorlás elleni küzdelem sikeressége, az emberek biztonságérzetének a növekedése játszotta a főszerepet, de ne feledkezzünk el arról a tényről sem, hogy az életszínvonal is érzékelhetően emelkedett. Nem volt tehát mellékes körülmény a jobboldal győzelmében a fizetések növekedése, az egykulcsos, minden társadalmi csoportot ugyanolyan kedvezően érintő személyijövedelemadó-rendszer és a munkanélküliség drasztikus csökkenése sem. Mindenki emlékszik még ugyanis a nyolcéves balliberális kormányzásra, a csődhelyzetre, az állam végletes meggyengítésére. 2010-ben az Orbán-kabinet számára ez volt a kiindulópont a kormányzásban, a padlóról kellett felállítani az országot.
Most ott tartunk, hogy elindulhat például a Magyar Honvédség több száz milliárdos fejlesztési programja, vagy épp Budapest és agglomerációjának kórházépítési és -felújítási programja, s az egészségügyi bérek rendezése szintén a következő hónapok feladata lesz.
Nem mondhatjuk természetesen, hogy minden tökéletes lenne, hiszen nyolc év alatt lehetetlen mindent rendbe hozni húsz esztendő mulasztásai után. De ha arra gondolunk, hogy a most szó szerint hőzöngő balliberális oldal mit tett ezzel az országgal, akkor megerősödik bennünk: nem szabad újra lehetőséget adni nekik arra, hogy a hatalom közelébe kerülhessenek. Újra kiállították magukról a bizonyítványt, a parlamenti obstrukció, az öncélú botránypolitizálás, a magukat többségnek hazudó ellenzéki törpepártok mögött nincs
társadalmi támogatottság. Program, elképzelések, cél sehol, csak törés-zúzás, káosz és bohóctréfára emlékeztető politikusi tiltakozás földön fekvéssel, ajtónak menéssel, majd lepattanással és fütyüléssel. Szánalmas.
Az viszont már korántsem ilyen mosolyra fakasztó, hogy újabb kihívások előtt áll az ország. Az Európai Parlament balliberális többsége – kiegészülve néhány liberális konzervatív párttal és hazai ellenzéki szövetségeseikkel – a Sargentini-jelentés elfogadásával had-
üzenetet küldött a demokratikusan megválasztott kormánynak és Magyarországnak. A döntő ütközet tavasszal, az európai parlamenti választásokon következik, amelynek a tétje minden eddiginél fontosabb: Magyarország függetlensége, az önállóságunk, amelyért már több
szabadságharcot is vívtunk az elmúlt évszázadokban. Most nem kivívni kell azt, hanem megvédeni. Nem szabad tehát meghátrálnunk.
