Bár az összes piaci, valamint a nemzetközi intézményektől (Európai Unió, IMF) származó előrejelzés alapján aligha jöhetett volna össze az év első részében a több mint 4 százalékos gazdasági növekedési ütem (egészen pontosan: 4,1), valahogy mégis elértük.
S az benne a szép, hogy a korábbi időszakokkal szemben nem pusztán egy ágazat húz, hanem több tényezőnek köszönhető a javulás. Miközben a korábbi slágerterületek – ipar, azon belül is a feldolgozóipar és természetesen a belőle fakadó kivitel – is őrzik pozíciójukat.
Ha rápillantunk a KSH friss jelentésére, ilyen alapon – a negatív várakozások ellenére is – akár egész évben kitarthat a négyszázalékos, esetleg azt egy kicsit meghaladó gyarapodási érték.
Fogalmazhatnánk úgy is: miközben a reálgazdasági szereplők is egyre szebben muzsikálnak, beértek a kormány intézkedései: például a hat esztendőre szóló bérmegállapodás a szociális partnerekkel, továbbá az adócsökkentések, a gazdaság fehéredését szolgáló lépések. Rá lehetne persze fogni a négy pont egyes bővülést a szerencsére is az unalomig ismert tételekkel: kedvező világgazdasági környezet, továbbá az uniós pénzek hatása és a multik jelenléte.
Szerencsére azonban – és ez tényleg szerencse – gazdasági növekedést nem lehet a véletlenre bízni. Ha nincs átgondolt nemzetgazdasági stratégia – például a külföldi működő tőke idecsábítására, az EU-pénzek lehívásának a keretrendszerére vagy éppen a globálisan is olcsó pénzek korszakára –, valamint nincsenek rendben az állami pénzügyek, akkor nincs az a kedvező hátszél, amely röptet bennünket.
Itt jegyzem meg, hogy évekkel ezelőtt egy első negyedéves négyszázalékos növekedés még az álom kategóriájába tartozott volna – a magyar gazdaság sajátossága ugyanis, hogy általában a második negyedben vagy később indul be.
Periodisztikusan új elem Magyarországon az is, hogy a fiskális politikát, amelyért a kormány felel, összehangolták a monetáris döntésekkel, s a jegybank alapvető funkciója – az ár- és pénzügyi stabilitás elérése – mellett beszállt a növekedés menedzselésébe is. Alapesetben ez volna a normális, nálunk azonban hosszú időn keresztül hol az egyik, hol a másik volt szereptévesztésben. Hiszen az unortodox gazdaságpolitika ellenére a hazai döntéshozatali mechanizmus nagyon is konzervatív!
Mi az, hogy! Az elmúlt évek feszes költségvetési politikáját – az egykori MSZP–SZDSZ-kormányokhoz képest elképesztően alacsony deficittel – egy laza monetáris politika támogatta meg. Csökkenő kamatszinttel, növekedési hitelprogrammal, önfinanszírozói banki programmal, vagy éppen a milliókat érintő devizahitelek forintosításával.
Ugyanakkor a feladat s vele együtt a kihívás is adott: hosszú távon fenn kell tartani a növekedést az EU-átlag kétszeresén, miként ez az első negyedévben össze is jött. Folyamatos gyarapodásra azért van szükség, mert ha többlet van a jövedelemből, akkor abból több is csorog le – ezt a közgazdasági evidenciát pedig a kormányért és a jegybankért nem túlságosan lelkesedők is elismerhetik.
Ízlelgessük tehát a négyessel kezdődő friss GDP-számot.
Ne legyen rosszabb első negyedévünk!
