Mission: impossible? Nem teljesen, mert a KSH friss megjelent számai szerint a GDP, igaz, még csak negyedéves alapon, de már majdnem elérte az öt százalékot, és a „mindenható” piac sem kételkedik az erre az évre kitűzött kormányzati tervekben. Ráadásul a korábbi – éves – gyarapodási ütemeket is felfelé javította a statisztikai hivatal.
Tudjuk, tudjuk: a növekedés baloldali és liberális véleményvezérek gyakran hangoztatott álláspontjai szerint nem fenntartható, csakhogy immár öt-hat éve bővülünk. S minden jel szerint ezen a pályán tudunk maradni.
Úgy tűnik, nincs is más szellemi „kapaszkodó” a túloldalon, mint a szegénységgel történő riogatás. Újabban ez Ferge Zsuzsa tanulmányával történik: a szociológus szerint immár négymillió (!) szegény van hazánkban, és az adórendszer annak a bizonyítéka, hogy a magyar kormány a társadalmi vagyonegyenlőtlenségeket konzerválni szeretné.
Szeretnénk jelezni, hogy eddig még senki sem ment el! A szocialista rezsim a Horthy-rendszert is csak a „hárommillió koldus országának” titulálta. Persze lehetne most csípőből tüzelni: előhozakodhatnánk még foglalkoztatási és bérezési számokkal vagy éppen Magyarország folyamatosan javuló külpiaci megítélésével, a világcégek itteni jelenlétével, a befektetett tőkével, de az örökös huhogóknak aligha lenne ez elég.
De akkor mi a helyzet a neoliberális mitológia azon dogmájával, hogy a jólét lecsorog?
Ehhez kell csak az öt százalék.
