Persze Putyin továbbra sem lett geopolitikai szövetséges, sem regionális jó barát, ma is legalább annyi veszélyt, mint lehetőséget rejt magában, de szemmel láthatóan Moszkva megkerülhetetlen tényező. Ezzel természetesen mindenki tisztában volt ez idáig is, és csak a legdoktrinerebb liberális véleményvezérek gondolhatták komolyan, hogy Oroszország politikai és gazdasági karanténba zárása hosszú távon lehetséges.
A valóság a felszín alatt ennél sokkal árnyaltabb. Miközben a politikai nyilatkozatok szintjén rendszeresen kárhoztatták Moszkvát, sikk volt szidni Putyint, addig az olaszok, franciák, osztrákok és németek üzleteltek az oroszokkal, vagy legalábbis törekedtek rá.
Ennek a képmutató politikának a hétfői találkozóval vége. A változást már abból is sejteni lehetett, hogy az oroszországi foci-vb nyugodtan, politikai felhangok nélkül zajlott le. Még az utóbbi években elmaradhatatlannak számító Pussy Riot is csak egy pár másodperces közjátékra szánta el magát, melytől eltekintve semmilyen politikai esemény nem zavarta meg a világbajnokság megrendezését. A liberális Emmanuel Macron is széles mosollyal állt Putyin mellett.
A végső lökést Trump keresetlen, ám annál őszintébb szavai adták, miszerint Németország Oroszország foglya, hiszen onnan kapja energiaforrásainak jelentős részét. Az amerikai elnök ezzel a kijelentésével leleplezte a nyugat-európai elit szemforgató viselkedését, hiszen annak tagjai eddig úgy tettek, mintha semmi közük nem lenne az oroszokhoz.
Az eseményeknek van egy másik vetülete is. A hagyományosan orosz orientációjú magyar baloldal, amely az elmúlt években nyugati elvárásra felfedte magában a ruszofóbot, most nehéz helyzetbe került. Ha következetesek maradnak eddigi politikájukhoz, akkor Angela Merkelen át Emmanuel Macronig számos nyugat-európai politikust „Putyin pincsijének” kell nevezniük. Ha nem, akkor kénytelenek lesznek beismerni, hogy Orbánnak Oroszországgal kapcsolatban is igaza volt: elszigetelés helyett párbeszédre van szükség. Majd meglátjuk, hogy melyik ujjukba harapnak.
