Merkelék mindent arra építettek, hogy az Egyesült Államok liberális politikát folytató demokrata kormányzása folytatódik majd, amely korlátlan eszmei támogatást biztosít, és el is várja Németországtól ezt az önpusztító politikát. Az új, bevándorlásellenes amerikai kormányzat azonban elengedte Berlin kezét, sőt, kereskedelmi háborút hirdetett ellene. Merkeléknek nemcsak a multikulturalizmusról szőtt álmai foszlottak szerte, hanem hirtelen egy barátságtalan, már-már ellenséges transzatlanti viszonyban találták magukat. Zászlóshajónak számító német cégek megsarcolása, az iráni és orosz embargó erőltetése – mind gondot okoz nekik. Ilyen nehéz gazdasági helyzetben jönne jól egy szilárd identitás és egy erős bizalmi viszony a partnerekkel, de ugye ez mind kicsúszott a lábuk alól.
A német kancellár a júniusi uniós csúcs előtt elismerte, hogy a déli magyar határzár Németországot is védi, ám rögtön hozzátette: „európai” megoldásra is szükség van. A megváltozott nemzetközi helyzetben már kevés, ha Berlin A-t és B-t is mond egyszerre. Ezzel nem erőt, hanem gyengeséget mutat, amellyel sem a fenyegető kereskedelmi háborút, sem az eurózóna problémáit, sem az újkori népvándorlás kihívását nem tudja mérsékelni.
