Úgy tűnik, egy időre beállt a 8–10 százalékos növekedési sávba a magyarországi megtakarítási piac: a hazai háztartások pénzügyi eszközeinek értéke június végére jócskán meghaladta az 56 ezer milliárd forintot, ami 9 százalékos bővülés az egy évvel korábbihoz képest. A szektor nettó pénzügyi vagyona – a tartozásokkal csökkentett egyenleg – pedig még ennél is gyorsabban, 9,7 százalékkal bővült éves időtávon, meghaladva a 47 ezer milliárdos szintet.
A pénzügyi vagyon növekedése persze nem meglepő, hiszen azt több tényező is elősegítette az elmúlt években. A legfontosabb, hogy a keresetek a nemzetgazdaság egészében gyors ütemben nőttek, miközben az infláció alacsony szinten maradt. A másik ok, hogy a megtakarítá-si képesség növekedése nem járt együtt túlzott mértékű eladósodással: a háztartások pénzügyi kötelezettségeinek állománya nem egészen hat százalékkal emelkedett az idei év derekáig tartó egy év alatt, még úgy is, hogy a lakáshitel-állomány több mint egytizedével gyarapodott.
Annak ellenére, hogy a háztartások megtakarításainak alakulásával láthatóan nincsenek gondok, a szerkezetükön bőven van mit javítani. Az mindenképpen örvendetes fejlemény, hogy a kedvező kondíciójú lakossági konstrukcióknak köszönhetően az állampapírok állománya egy év alatt több mint 24 százalékkal nőtt, és a részesedésük 12 százalék közelében jár a háztartások portfóliójában. Az viszont már jóval kevésbé biztató, hogy a lakosság pénzügyi eszközein belül már 8,7 százalékos a készpénz részesedése, miközben a betétek súlya is 18 százalék közelében jár. (Utóbbiaknál nem is az aránnyal van a gond, hanem azzal, hogy a betétek jó kétharmada befektetés nélkül heverő számlapénz.) Miközben pedig a pihenő pénzek aránya változatlanul magas, a hosszú távú, öngondoskodási célokat szolgáló megtakarítások súlya viszonylag alacsony: elég akár a pénztári megtakarításokra, a biztosítási termékekre vagy a hosszú távra vett tőzsdei részvényekre gondolni.
Mindebből az látszik, hogy a magyar kisbefektetőkre még mindig nagyon jellemző az erős kockázatkerülés és a hosszú távú pénzügyi gondolkodás hiánya. Persze azt nem lehet elvárni, hogy minden egyes háztartásnak évekre szóló, írásban rögzített pénzügyi terve vagy gondosan felépített portfóliója legyen, ám mindenképp jó lenne, ha az előttünk álló időszakban több készpénz és folyószámlabetét találna új utakat magának.
