Ez a „sztori” nagyban hasonlít Bajorországéra: csak ott éppenséggel régóta a bajor – fogalmazzunk továbbra is így – néplélek győz a választásokon. Egyébként Magyarország számára mindkét város – Bécs és München – kulcsfontosságú tényező. Tekintettel arra, hogy mindegyik a nyugat-európai térséghez tartozik. Utóbbi pedig azért lényeges dolog, mert az EU-ban zajló folyamatok befolyásolására komoly képességeik vannak osztrák és bajor szövetségeseinknek. Múltjuk kikezdhetetlen, gazdasági jelentőségük megkérdőjelezhetetlen, azaz – szemben az unióhoz később csatlakozott tagállamokkal – nem lehet őket elhajtani.
Amúgy nem pusztán a migránskérdésben hasonló a felfogása a magyaroknak, az osztrákoknak és a bajoroknak, hanem a jövőképben – nemzeteken alapuló Európai Unió –, valamint a gazdasági folyamatok alakításában is. Itt kell megjegyeznünk, hogy Ausztria és Bajorország fölöttébb jól teljesít – gazdasági értelemben –, csakúgy, mint jelenleg a V4-ek. Szó sincs persze arról, hogy Magyarország feladná a visegrádi, a közép-európai együttműködést, hanem sokkal inkább arról: a V4-ek mellett egy „nyugatos” tengelyre is ráerősítünk. Ráadásul ebben számíthatunk az érintett országokra, amelyek gazdaságilag-politikailag is egyre inkább kötődnek egymáshoz – a közös történelmi múltról nem is beszélve. Ha pedig Sebastian Kurz osztrák kancellár kormánya egyfajta hídszerepet tölt majd be a visegrádi négyek és a bevándorláspárti francia–német tengely között, akkor lottóötösünk lesz az európai nagypolitikában.
A fentiek persze nem jelentik azt, hogy zökkenők nélkül alakulnak majd a kapcsolataink. Miközben Orbán Viktor és Sebastian Kurz e heti, bécsi munkamegbeszélésén az alaptémákban egyetértés mutatkozott, addig az osztrák családtámogatási rendszer átalakítása, valamint a paksi atomerőmű bővítése kapcsán nincs összhang. Persze ki-ki a szája íze szerint minősítette a találkozót. A hazai baloldali és liberális sajtó azt emelte ki, hogy tüntetések – minimális résztvevővel (!) – várták a magyar kormányfőt a császárvárosban, míg az osztrák sajtó egy része az illiberális állam témáján rugózott. Magukat mérvadónak tekintő bécsi újságok, értelmiségiek pedig arra intették a kancellárt, hogy ne térjen le az európai útról, és ne tárgyaljon a magyar miniszterelnökkel.
A „régi” Bécs, csakúgy, mint a „régi” Budapest, nem változott. Kisebbségben is hozta magát.
