Nehéz higgadtnak maradni ezek után Kelet-Európában, ahol még élénken élnek az emlékezetben „a nevében elkövetett rémtettek”. Amikor Juncker átvette a bizottság irányítását, közölte, hogy politikai, politizáló testületet kíván létrehozni. Mandátuma lejárta felé közeledve a kínai pénzből finanszírozott Marx-szoborral szimbolikusan is bizonyította ezt. Azt sugallni, hogy a filozófus csupán a korabeli szabad versenyes kapitalizmust, az eredeti tőkefelhalmozást kritizálta volna, valóban politikai tett. Éppúgy, mint arra utalni, hogy valaki ne lenne felelős az általa leírt szavakért, amelyekkel egy új világrend erőszakos kiépítését követeli.
Egyébként politikai tett volt az is, amikor az unió politikai elitje simán elnézte, hogy Junckerről kiderült: illegális adóparadicsomot működtetett Luxemburgban. Valamint az, hogy Martin Selmayrt, a saját kabinetfőnökét ültette az EU harmincezer fős apparátusát irányító főtitkári pozícióba, saját politikája túlélését biztosítva ezzel. Erről írta nemrég Ingeborg Grässle, az Európai Parlament egyik befolyásos képviselője, egyébként a Jean-Claude Junckert és Martin Selmayrt is a soraiban tudó Európai Néppárt tagja, hogy „puccsot követett el az unió ellen”.
Most már csak oda kellene eljutni, hogy Juncker a politikai tetteiért a politikai felelősséget is viselje.
