A hallgatóság két kis államot tudott említeni: a volt holland gyarmat Suriname-ot és Szingapúrt. Válaszában a miniszter az előbbit bukott országnak nevezte, az okot pedig éppen multietnikus jellegében látta. A kijelentéssel részben egyetértett a suriname-i ellenzéki vezető is, de ő a bukás előidézőjének a rossz kormányt tartotta. Szingapúr példáját pedig azzal intézte el Stef Blok, hogy a városállam igen szigorúan megválogatja, kit hagy letelepedni, egyszerűen nem engedik be a szegényeket.
Eddig úgy vélhettük, hogy a vezető nyugati politikusok a sokszínűség, a tolerancia és a multikulturalizmus mwagasztalása kapcsán komolyan gondolják, hogy amiket mások a társadalmi béke veszélyeztetésének látnak, azok csak elszigetelt esetek.
A tárcavezető videója viszont arra enged következtetni, hogy ezek az irányítók a várható következmények pontos ismeretében telepítenek idegen népességet a hazájuk területére, ahogy erre próbálják rákényszeríteni a közép-európai államokat is, elsősorban azért, mert „rossz” példát mutatnak a nyugati választóknak. Azt a példát, hogy nem csupán szélsőségesként definiált pártok fejében születhet meg az ötlet, hogy lehetséges nem bevándorlóországként elképzelni a jövőnket, hanem komplett államok állhatnak az elképzelés mellé. Ez a „lázadás” a migrációellenes politikai erők megerősödését hozta az egész kontinensen. A miniszter pártjának is úgy sikerült megnyernie a választást a győzelemre esélyes bevándorlásellenes párt előtt, hogy még náluk is karakteresebb migrációval szembeni szólamokat hangoztattak.
Érdekes választ ad Stef Blok arra a felvetésre is, hogy miért nem lehet bevezetni a migránsok kvóta szerinti szétosztását: „Sétáljanak csak végig egy prágai vagy varsói utcán. Nincsenek színes bőrűek. Egy héten belül eltűnnek, mert laposra verik őket.”
Ebből a mondatból talán képet alkothatunk arról, hogy milyen mértékű hisztériát keltett a mainstream nyugati sajtó a közép-európai országok ellen, ha még Hollandia külügyminisztere is úgy hiszi, Csehországban vagy Lengyelországban lincselés fenyegeti a színes bőrű embereket.
Azt az eshetőséget pedig fel se vessük, hogy a tárcavezető úr hazudott volna a hallgatóságának.
