Mondhatni: extrém kondíciókkal érkezik a Nemzeti Kötvény. Az ötéves futamidő lejártakor hat százalékot jelent az új állampapírba történő „bevásárlás”, amelyből bármikor ki lehet szállni, és minden futamidőn nagyobb kamathoz jut a kisbefektető, mint amennyit most az állam kuponként kifizet bármelyikre is. Ráadásul a kamat után adózni sem kell. De osszunk-szorozzunk: egymillió forintos befektetés után 273 ezer forint ütheti a markunkat az ötödik esztendő végén, ha pedig menet közben lépünk ki, akkor is jól járunk a sávos kamatozás miatt. A konstrukció, amelynek részleteiről pár oldallal hátrébb olvashatnak, felettébb egyszerű. Nem kell hozzá matektanárnak lenni, hogy megértsük a lényeget.
De mi ebben az üzlet?
Állami oldalról az, hogy kicsalogathatja a párnacihákban lévő több ezer milliárdos megtakarítást, amellyel tovább csökkenhet a magyar gazdaság külső sérülékenysége. A lakosság szerepvállalásával pedig még stabilabbá és biztonságosabbá válik az államadósság finanszírozása.
Ezzel a konstrukcióval leginkább a japánok élnek. Made in Japan? Szó szerint. Hiába durván magas a japán államadósság, miután azt belföldről finanszírozzák, fel sem merülhet egy pénzügyi krach. Tudniillik egy esetleges piaci turbulencia esetén sem menekítik ki a pénzüket a helyiek a szigetországból. Szemben azzal, amit mi, vagy éppen az írek megtapasztalhattak a 2008-as válság idején.
Ügyféloldalról pedig a mostani körülményekhez képest kínál az állam egyszerű, a magas hozam miatt pedig nagyszerű befektetési lehetőséget, amelybe megéri beszállni – kockázat és költség nélkül. Ha valakit eddig nógatni kellett arra, hogy invesztáljon valamilyen befektetésbe, akár megsemmisítő válasz is érkezhetett a kliens oldaláról. Jelesül: a párnaciha nem „kér” számlaköltséget, bármikor a pénzünkhöz férhetünk, és az alacsony kamatkörnyezet vagy éppen a tranzakciós illeték apropóján sem volt kecsegtető intézkedés bármibe is beszállni.
Kétségtelen, hogy ha az állam magasabb kamatot csenget ki az ügyfeleknek, az a központi költségvetés kiadási oldalán is erősebb nehezékként bukkan fel. Ugyanakkor a kamat itt marad: a háztartásoknak, magánszemélyeknek kifizetett pénz a magyar gazdaságot gyarapítja majd különböző formákban. Szemben azzal, ha külföldi intézményi befektetők vinnék ki a jövedelmet.
Bár ebben az esetben is a puding próbája az evés lesz – az étvágyat most csak fokozni kell. Tudniillik az elmúlt években már rákapott a lakosság az állampapír-vásárlásra, más, alacsony kockázatú befektetési formákhoz képest ugyanis jobban megérte.
Most pedig kaszálni is lehet vele.
