A franciák ezzel ugyanúgy elveszítettek nyolc-tíz évet az életükből, mint mi, magyarok 2002 és 2010 között. Hasonló helyzetben a britek zöme az unióból való kilépésre szavazott. A franciák nem akartak a neoliberális megszorítások béklyójában vergődő görögök sorsára jutni, ezért kacérkodtak 2017 elején az eurózóna elhagyásával kampányoló Marine Le Pennel.
A német, francia és uniós elit a francia média segítségével a ritka népszerűtlen szocialista kormány romjaiból kiemelte Emmanuel Macront, az „új Jupitert”, akinek a fő feladata az euróövezet egyben tartása volt. A befektetési bankár 24 százalék a 21 százalék ellenében mentette meg az elit projektjét. Energiája és lendülete ezzel ki is fulladt, bicskája a munkajog és az érettségi óvatos reformjába már beletört, miközben az ország gazdasága elnöksége bő másfél éve alatt sem indult érdemi növekedésnek. Az államadósság pedig csak egyre nő.
A francia társadalom felső tíz százaléka a migránsok voksaival és a „szélsőségesekkel” riogató média által agymosott szavazókkal öt évre meg tudta őrizni hatalmát. Macron a németektől nem tudott pénzt szerezni, az eurózóna általa javasolt pénzügyminiszterére és költségvetésére, valójában közös eladósodására Berlin többször mondott már nemet.
Ha külföldről nem jön friss pénz, és (végre) Párizsnak is be kell tartania a konvergenciakritériumokat, akkor csak a megszorítás marad, pedig Franciaország már most is dobogós az EU adó- és járulékteher-rangsorában. A bruttóból ott is egyre kevesebb a nettó.
A kéteurós literenkénti üzemanyagár terve azt üzente a teherviselő középosztálynak, hogy eztán még többet pakolnak a vállukra, és ha most nem lázadnak fel, akkor újabb terhek következnek. A lecsúszás réme egyre többükhöz kopogtat be.
Segítséget csak maguktól várhatnak, mivel az adóoptimalizáló francia elit láthatóan nem foglalkozik a keményen dolgozó kisemberek problémáival, akik országszerte sárga láthatósági mellényt húzva fejezik ki elégedetlenségüket. A régi politikai-gazdasági rendszer elérte határait, új viszont még nincs a láthatáron.
