Love me Gender?

Szerintem
A genderideológusok egy sikert már mindenképpen elkönyvelhetnek: hetek óta egy marginális kisebbséget érintő témáról beszél a magyar közélet. A gender szak kapcsán kialakult vita azzal a kérdéssel szembesít minket, hogyan akarunk élni. Mit gondolunk a jó életről? Hol keressük a boldogságot?

A genderideológia képviselőinek, legyenek bármilyen kevesen is, minderről határozott véleményük van, amelynek a helyességéről bennünket is meg akarnak győzni. Sokan legyintenek, tréfának gondolják az állításaikat, olyasmiknek, amelyek annyira nyilvánvalóan ellentétesek az emberi természettel, hogy sosem nyerhetnek teret a társadalom szélesebb rétegeiben. A történelem folyamán azonban már többször bebizonyosodott, hogy egy agresszív mikroközösség – ha kellően eltökélt és szervezett – sikeresen erőltetheti rá az ízlését és életmódját a többségre. A színházakra lakatot tevő, a táncot betiltó puritánoktól kezdve a bolsevikokon át a tálibokig vagy az amerikai egyetemeket rettegésben tartó gondolatrendőrségig számtalan példa mutatja, hogy elsőre képtelennek tűnő gondolatok is mainstreammé válhatnak. 

A genderideológia védelmezői általában három érvet szegeznek a többségi társadalomnak: az igazságosságot, a szabadságot és a haladást. Érvelésük szerint a genderszemlélet igazságosabbá teszi a társadalmat, mert kiegyenlíti a különbségeket, felszabadítja az elnyomott társadalmi rétegeket (hogy melyek ezek, azzal kapcsolatban a genderideológia képviselőinek határtalan a fantáziájuk), végezetül a feltartóztathatatlan progresszióra hivatkoznak. 

Nem nehéz észrevenni, hogy ezek az érvek a XX. századi baloldal újracsomagolt eszméi. A marxi képlet adott, csak a változók módosultak. A munkásosztályt felváltották a szexuális kisebbségek, az alulfizetett gyári melós helyett a női keresetek jelentik a bérharc tárgyát. Az élcsapatot ezúttal nem egy párt alkotja, hanem egyetemi tanszékek oktatói, NGO-vezetők és újságírók. Ők sokszor olyan „csoportok” jogaiért harcolnak, amelyek tagjainak nincs is tudomásuk arról, hogy ők egy csoportot képeznének. 

Vannak, akik úgy vélik, a genderideológia hozzásegít minket egy jobb és elégedettebb élethez. Ők a gendertudományt a család társadalmi intézményének tudományos, objektív vizsgálatának látják és láttatják, s nem egy hatalmi építkezés egyik fontos építőkockájának. A Figyelő vagdalkozás és előítéletek helyett alámerült ebbe a világba, hogy megnézze, kik és mit tanítanak gendertudomány címszó alatt. Annak eldöntését, hogy mindez előbbre visz-e bennünket vagy sem, az olvasóra bízzuk.

Ezek is érdekelhetnek

További híreink