Ha szerencsénk lesz, elkerülhetjük a 2008–09-eshez hasonló globális visszaesést, és moderáltabb formában, például gazdasági lassulás útján „köszönhet” ránk a farkas. Miután azonban világszerte túl sok még az adósság, túl nagyok az egyensúlyhiányok, túlárazottak a részvények, kisebb-nagyobb pánikok kialakulásával feltétlenül kalkulálnunk kell. S ehhez még a spanyolviaszt sem kell feltalálnunk: a gazdasági megtorpanás jelei már érezhetők is a főbb nyugat-európai piacainkon. Egyelőre ezt hazánkban a húzóágazatok, a beruházások és a szolgáltatások, vagyis a belső motorok pörgése ellensúlyozza, ám illúzió volna azt gondolni, hogy exportáló gazdaságként – inkább előbb, mint utóbb – nem érezzük majd meg a németek vagy éppen az olaszok visszaesését. Ebben a helyzetben a kormány azt teheti, amit tesz: a pénzügyi egyensúly fenntartására, megerősítésére koncentrál. Ez az üzenete a héten benyújtott 2020-as költségvetési törvényjavaslatnak. Ennek lényege, hogy a kabinet még jobban leszorítja az államháztartási hiányt – amennyiben ugyanis deficit keletkezik a büdzsében, az hitelfelvétellel is jár, utóbbi pedig adósságot termel –, és rengeteg pénzt tesz félre (költségvetési tartalék) a puskapor szárazon tartása érdekében. Közben jó hír, hogy a magyar gazdaság külső források nélkül is tartósan el tudja érni a három-négy százalékos éves növekedést, egy nehezebb nemzetközi környezet elviselése mellett. Így a cél továbbra is a négyszázalékos gyarapodás elérése.
Mindez persze „csak” a makrovilág: a választópolgárokat többek között az foglalkoztatja, hogy 2020-ban is javulnak-e az életkörülményei, „megéri-e” hazajönni Németországból, s itthon dolgozni, a pénztárcában mennyi marad, esetleg vállalkozóként mennyit kell bíbelődni az adminisztrációval az adók befizetése mellett. Nos, a 2020-as költségvetési törvényjavaslat, első pillantásra legalábbis, minden téren igyekszik rugalmas lenni, egyet előrelépni, s miközben ismét érezhető anyagi hátteret biztosít a családok számára az állam, mérsékli a fizetési kötelezettségeket, optimalizálja az adórendszert, jelentős összeget hagy a vállalkozóknál és fejlesztési keretet is biztosít, a kincstári óvatosság jegyében két kézzel jövőre sem szórja majd a pénzt a kormány. A lényeg persze a részletekben rejlik: pár oldallal hátrébb ezeket is elolvashatják, a Varga Mihály pénzügyminiszterrel készített exkluzív interjúnkban.
