A kérdés jogosnak tűnhet, hiszen a számok önmagukért beszélnek. Magyarország lekerült a szégyenpadról, és ismét büszke lehet a teljesítményére. Hazánk gazdasága újra dinamikusan erősödik: 2017 utolsó negyedévében 13 éve nem látott bővülést produkált. Alacsony az infláció szintje, szinte soha nem látott mértékben növekednek a bérek és százezrek tudtak kitörni a szegénységből. Mégis, a kormány mintha nem akarna beszélni az eredményekről. Hiba lenne? Kihagyott ziccer? Vagy inkább realista szembenézés a választói psziché sajátos működésével?
Egy dolog, hogy mit mutatnak a számok, és egy másik, miként érzékelik ezt a választók. Hiába stagnálnak például az árak évek óta, ha a piacon megkérdezzük a vásárlókat, azt mondják: minden egyre drágább. Hiába nőttek az elmúlt nyolc esztendőben a bérek gyorsabban, mint az azt megelőző negyvenben, kevesen ismerik el, hogy jobban megy a soruk.
Hogy mindez történelmi örökségből fakadó hazai sajátosság, a hírhedt magyar panaszkultúra következménye, avagy az emberi természet általános vonása, nem tudjuk. Tény: a magyar választó nehezen ismeri el a sikert. Talán a miniszterelnök is erre utalhatott hétvégi évértékelő beszédében, amikor arról beszélt, hogy csínján kell bánni az eredményekkel, mert az emberek nem szeretik a dicsekvést.
Miközben a tehetősebb polgári konzervatív szavazók szívesen látnának egy eredménykampányt a kormánytól, a hétköznapi választók teljesen fordítva működnek. Őket nem a gazdaság számai és a statisztikai adatok foglalkoztatják, hanem a migráció. Amíg az értelmiséget már talán untatja a kérdés, addig ők ösztönösen érzik, hogy az illegális bevándorlás az, ami az életüket és a jövőjüket a leginkább veszélyezteti.
S hogy miért van mindez? Talán azért, mert a tehetősebb emberek mindig is könnyebben kivonták magukat a bevándorlás negatív következményei alól: körbekerített lakóparkokba költöznek, gyerekeiket elit iskolába íratják, tömegközlekedés helyett kényelmes autóval járnak. Ezzel szemben az egyszerű emberek pontosan érzik, hogy a tömeges migrációval ők húzzák a rövidebbet és ők szenvedik el a hibás döntések következményeit. Látják a képsorokat arról, hogy a külvárosi bérházakba, az átlag olaszok közé költöztetik be Rómában a bevándorlókat, szembesülnek a terrorfenyegetettséggel, s hallják a híreket a brüsszeli tervekről, hogy az európaiakkal fizettetnék meg az illegális migráció költségeit. Az átlagválasztó ezért gyanakvó és odafigyel a bevándorlással kapcsolatos hírekre.
Hiába sulykolja évek óta a baloldal, hogy a migráció álprobléma, hogy nincs is kvótaterv, hogy Brüsszel csupán 1294 bevándorlót szeretne betelepíteni Magyarországra. Az átlagszavazó éberségét nem sikerült elaltatni. És lám, kedden jött a hír: egy új uniós javaslat alapján több mint tízezer menedékkérőt kellene befogadnia évente hazánknak. Különös, de úgy tűnik, az átlagválasztó reálisabban ítéli meg a migráció kérdését, mint a fogyasztói árak változását.
