Amennyire sokféle ideológiai háttér jellemzi az ellenzéki pártokat – a szélsőjobbtól a liberálisig –, legalább olyan sokféle módon képzelik el egy esetleges választási győzelem után a gazdaságpolitikát, a gazdasági irányítást. Miután azonban önmagukban nem képesek leváltani a kormányt, csak „szivárványkoalícióként” tekinthetünk rájuk – így azonban hiánycikk az egységes (gazdaságpolitikai) koncepció.
Egy – gazdasági – kormányprogramhoz stratégia is kell, továbbá a központi költségvetést „semlegesítő” tételek. Lehet ugyanis nagyokat ígérni, ám azok forrásait elő is kell teremteni. Minden jel szerint az ellenzéki oldalon csak egy területen mutatkozik teljes egyetértés, ez pedig az adórendszer szétbombázása. A lényeg, hogy többkulcsos lenne az szja, valamint a társasági adó és a támogatások rendszerét is átszabnák. Túl azon, hogy ismét visszatérnénk a „régi világba”, s mindenki abban lenne érdekelt, hogy minimálbéressé váljon, az adózás rendszerének a megváltoztatása, magának a struktúrának az elmélyítése a társadalomban, a piaci szereplők között évekig tartó folyamat. Ám ez csak részletkérdés ahhoz képest, hogy a legtöbb ellenzéki pártnak elképzelése sincs arról, miként is tartható fenn a jelenlegi nagy gazdasági növekedés – alacsony költségvetési hiány mellett. Vagy hogy miként is finanszírozható az adósságszolgálat, mikor vezessük be az eurót, továbbá milyen költségvetési élénkítés kell 2020 után. Mennyi pénz maradjon a vállalkozásoknál, mi legyen a nagy elosztórendszerekkel, miként is alakuljon-formálódjon az állam szerepe. Kikkel, avagy milyen szervezetekkel kössenek stratégiai, bér- és szociális megállapodásokat. Valamint hol a helyünk a negyedik ipari forradalomban, s milyen ágazatok lehetnek a jövő kitörési pontjai.
Stabilitás és növekedés – nem, nem csupán a jelenlegi kormány definiálja ezekkel a tényezőkkel a magyar gazdaságot, hanem a nemzetközi pénzügyi szervezetek is, vagy éppen az EU. Jóllehet a közgazdaságtannal nem foglalkozó átlagos halandó „csak” azt érzékeli, hogy az üzletek roskadoznak az áruktól, van pénz az automatákban és immár a bankok versenyeznek az ügyfeleik kegyeiért, a helyzet az, hogy olyan méretű gazdaságok esetében, mint a magyar, pont a kiszámíthatóság a legnagyobb érték. Amennyiben viszont megbillenne a mérleg, mindenki pontosan értené – mint a válság(ok) éveiben –, mi is az a pénzügyi-gazdasági bizonytalanság!
Ha nem lennének nyakunkon a választások, az ellenzéki gazdaságirányításról szóló kombinációkat legfeljebb a sci-fi kategóriába sorolnánk, most azonban más a helyzet. Tudniillik a hazai szivárványkoalíció programjában éppen a lényeg nem szerepel: az átgondolt és megfontolt gazdaságpolitika.
