Ahogy a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazás alkalmával is képesek voltak rárontani saját nemzetükre, úgy most ismét Magyarország nemzeti érdekeivel szemben szavaztak. Tették mindezt úgy, hogy a holland zöldpárti képviselő szövege kapcsán még saját maguk is elismerték, hogy abban valótlan állítások tucatjai olvashatók.
Európa legtöbb államában az ilyen típusú politizálás elképzelhetetlen lenne, hiszen nemzeti kérdésekben nem számít a párthovatartozás. Ha az ország jövőjéről van szó, akkor összefognak a politikusok. Magyarország ebből a szempontból is hungarikumnak számít. Nálunk az ellenzék szinte teljes spektruma képes a hazájával szemben politizálni, ha Brüsszelből vagy Berlinből megérkezik az ukáz.
A parlament őszi ülésszakának a kezdetén elhangzott hozzászólások alapján is világos, hogy az ellenzék még most sem fogadta el, vagy csak nem akarja tudomásul venni, hogy a magyar választók döntő többsége elutasítja a migrációt és a Sargentini-jelentést is. Éppen ezért az itteni ellenzék változatlanul csupán egy szűk réteghez tud szólni, ráadásul azt sem képes egyben tartani, mivel e pártok nagy részének nincsen célja, sem stratégiája.
Amilyen az ellenzék, olyan az arca. Mondhatnánk mindezt arra, hogy az ország legelutasítottabb politikusa, Gyurcsány Ferenc ismét felállt a színpadra, s hangerejével elnyomja az összes konkurenciáját. Tovább növeli a DK-vezér versenyelőnyét, hogy jelen pillanatban kizárólag a Demokratikus Koalícióról tudjuk megmondani az ellenzéki oldalon, hogy mit kezdene Magyarországgal és Európával. A bevándorláspárti és az európai nemzetállamokat ellehetetlenítő álláspontja ugyan rendkívül népszerűtlen, de jelenleg nincs kézzelfogható alternatívája az ellenzéki térfélen.
