Az olasz érték 96-ról 95, a portugál 77-ről 76, a német 124-ről 123 százalékra romlott. A legjobb számot, az uniós átlag több mint kétszeresét (254 százalékot) Luxemburg érte el, amelyet alapvetően tudásalapú gazdaság jellemez. Különösen erős a pénzügyi szolgáltatási szektora. Érdekességként említsük meg, hogy az ipari hozzáadott érték aránya a GDP-ben a nagyhercegségben tavaly csupán 6,1 százalékos volt. Az EU28 átlaga 17,4, a magyar adat 21,8 százalék. A tudásalapú szolgáltató szektor három ága – az infokommunikáció, a pénzügy és biztosítás, valamint a tudományos-technikai tevékenység – együttesen Luxemburgban 38,8, Magyarországon csak 15,4 százalékot tesz ki.
A bérek és jövedelmek is nyilvánvalóan ezeken a területeken nagyobbak minden országban. Ezért azokban az államokban, amelyekben a tudásalapú tevékenységek előállított új értékének az aránya nagyobb a GDP-ben, a bér- és a fogyasztási szint is magasabb. Érdemes ezért megnézni a fogyasztási adatok alakulását is.
2018-at tekintve az EU-s átlaghoz viszonyítva ezen a területen szintén Luxemburgban találjuk a legnagyobb értéket, ami 132 százalék. A magyar 64, a lengyel és a szlovák 77, a cseh pedig 83 százalék. Vagyis az uniós középértékhez mért fogyasztás is Magyarországon a legkisebb. Ugyanaz a négy ország van mögöttünk, mint a konvergenciamutatónál: Görögország, Románia, Horvátország és Bulgária. Szlovákia esetében ez egy-, Lengyelország, Csehország és Magyarország tekintetében kétszázalékos növekedést jelent.
Vagyis a konvergenciaindexet nézve Csehországhoz és Lengyelországhoz is egy százalékkal kerültünk közelebb, Szlovákia és közöttünk viszont maradt a nyolcszázalékos különbség. Ami viszont a fogyasztást illeti, északi szomszédunkhoz egy százalékkal közelebb kerültünk, Lengyelországhoz és Csehországhoz képest nem változott a pozíciónk. Fontos adat viszont, hogy míg 2018-ban a konvergenciaindex tekintetében Lengyelországtól csak egy, Szlovákiától meg nyolc hellyel vagyunk lemaradva, fogyasztásban mindkét országhoz mérve sokkal több, 13 pozícióval vagyunk hátrább az EU-s listán.
Indokolt tehát nemcsak a további GDP-bővítés, hanem azon belül a fogyasztás arányának a növelése is. Ez azért fontos kérdés, mert a hazai piac szerepe stabilizáló lehet egy viharosabb, az exportlehetőségeket esetleg megtépázó gazdasági környezetben. Azonban arra is érdemes gondolni, hogy a termékfogyasztás mellett hasznos lehet egy válságos időben a tudást bővítő és az egészségmegőrzést segítő fogyasztás arányának növelése is, hiszen ez egyrészt éppen a nagyobb hozzáadott értéket előállító és magasabb béreket fizető hazai szolgáltató ágazatokat erősíti, másrészt hosszabb távon javítja a gazdasági szerkezet korszerűsödésének az esélyeit.
