Rég várt intézkedést foganatosított a kormányhivatal akkor, amikor vizsgálatot indított előbb a Ryanair, majd a Wizz Air ellen, és azt ígérte a hatóság: szigorúbban lép majd fel ezekkel a fapados légitársaságokkal szemben.
Bár csak az elmúlt hetekben kezdtek peregni a hírek azzal kapcsolatosan, hogy ezek a – milliárdos nyereséget termelő – társaságok számos esetben gyalázatos módon cserben hagyták az utasokat, majd a végén mindig „kimosták” magukat, valójában immár évek óta tart ez a történet. Kalandtúrának beillő embertelen körülmények, ferihegyi kálváriák, extra drága telefonos információkérések, a poggyászokkal kapcsolatos mizériák és felárak. Valamint a megvásárolt jegyünkért nem tudjuk pontosan, hogy milyen szolgáltatást is kapunk. És azt sem, hogy ha az utaztatással kapcsolatban gond merül fel, mi vár ránk. Utóbbit hogyan is kompenzálják, miként térítik meg a kárunkat.
Tulajdonképpen ez utóbbiak lennének a legalapvetőbbek. De nemhogy előzetes tájékoztatás nincs, sokszor utólagos sem.
Szóval nem azért sírunk, mert az olcsón megvásárolt jegyünk áráért luxust várnánk el és nem azt kapunk, hanem „csöves” járatot. A problémát az okozza, hogy a légicégek magukhoz képest váltak kritikán aluliakká: a korábbi szolgáltatásaikhoz mérten lett rosszabb a bánásmód, miközben az érintettek „finoman” dráguló repjegyárakkal találkozhatnak.
Persze nem kötelező őket választani – hallhatjuk oly sokszor. Csakhogy ez nagyon gyenge szöveg, mert rengeteg útvonalon nincs is más alternatíva. Az sem mentség, hogy a rendkívüli költséghatékonyság mellett növekvő forgalom eltereli a figyelmet az „utasbarátságról”, miután ezt egykor akár meg is tapasztalhattuk. A hárítás másik oldala, hogy az utas a „paraszt” – ugyanakkor a kliens csak úgy viselkedik, ahogy a körülmények engedik.
Miközben hallatlan előnye a fapados találmánynak az, hogy a repülésből mint úri hóbortból az átlagember számára is megfizethető szolgáltatást avanzsált, napjainkra ez az üzleti modell új szakaszába érkezett. Másról sem szól, mint hogy az első pillantásra nyomott árak miatt zavarba essünk, majd a lehető legtöbb kiegészítő „bevételt” kipengessük.
Ezzel gyakorlatilag az út végére is jutottunk: a cégek közti éles verseny és a tökélyre fejlesztett spórolási, bevételnövelési, árazási technikák már csak egy szempontot hagynak figyelmen kívül: az utast.
