Pénteken meghalt egy kislány, megölte egy másik gyerek, akit a barátjának hitt. De a sólyi kislányért más nem gyújtott gyertyát, csak a családja, az ő tragikus, korai halála kevesek indulatát korbácsolta fel. Nem folytattak napokig ölre menő vitát a kommentelők, nem szervezett senki mozgalmat az emlékére a Facebookon, a Hősök terén sem akart senki emlékezni Adriennre. Napirendre tértek az ügy felett, a gyilkos is meglett. Motivációját még nem tudjuk, csak azt, hogy agresszív gyerek volt világéletében. Az nem derült ki, valamiféle szer hatása alatt követte-e el a tettét. Más magyarázatot ép ésszel nehéz elképzelni, még ha kegyeleti okokból nem is kerül nyilvánosságra a tragédia minden részlete.
Viszont sokat megmutatott ez a hét a balliberális sajtóról, ahol jól láthatóan mindent alárendelnek a bevételnek. Meg az érzékenyítésnek, ami furcsa módon mindig a többség érdekeivel vagy a józan ésszel megy szembe, és kizárólag olyan alapértékeket támad, mint a házasság, a vallás, család, a nemzeti autonómia. A tények rég nem számítanak náluk, a torzítás és uszítás mindennél előbbre való, legfeljebb írnak majd egy vicces cikket, mint a választások után, hogy mekkorát tévedtek, amikor hónapokig gyártották az alternatív valóságot. Értékeket számonkérni felesleges, mert nincsenek.
