Chemnitz annyiban más, mint a számtalan korábbi gyilkosság helyszínei, hogy egy keleti tartományban lévő városról van szó. A korábbi NDK polgárai 1989 őszén megtapasztalták, hogy ha elég sokan mennek ki az utcára, akkor már a mindenhatónak hitt Stasi sem tud annyi ember ellen fellépni. Érdemes az akkori eseményeket feleleveníteni, hiszen akkor szakadt át a gát, amikor egy tv-felvételről kiderült, hogy valójában mekkora tömeg vonul a lipcsei utcákon. A következő héten még többen lettek.
A helyzet nagyon hasonló. A legtöbb közvélemény-kutatás szerint a németek elsöprő többségének már elege van Merkel kancellár migránsbarát politikájából.
A gyilkosság után Chemnitzben is több ezren vonultak az utcára, azt remélve, hogy a tömeg változást ér el a politikában. A békés tüntetőkre azonban ugyanúgy rátelepültek a radikálisok, mint a Fidesz 2006. október 23-i békés megemlékezésére, és a német mainstream média is összemossa a két csoportot.
Ez a mainstream azért aggódik, mert minden próbálkozásuk ellenére továbbra is a migráció a németeket leginkább foglalkoztató kérdés. A helyzet 2015 óta csak rosszabbodott, ugyanis hiába vált a legerősebb ellenzéki párttá a bevándorlásellenes AfD, Merkel és a szocdemek nagykoalíciója „most vasárnap” még mindig többséget kapna.
Most a migrációval szemben kritikus emberek folyamatos lenácizásával akarják elrettenteni az októberi bajor tartományi választáson az AfD szavazóit. Ez csak ideig-óráig sikerülhet, hiszen sajnos minden hétre esik legalább egy késes támadás vagy gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak.
A németek többsége a magyarokhoz, osztrákokhoz és olaszokhoz hasonlóan demokratikus úton, szavazáson akar változtatni országa bevándorláspolitikáján. Mivel ez most szinte lehetetlen, egyre több tömegtüntetés várható. Chemnitz ezért csak a kezdet.
