A politikai mélyrepülést tetézi az ellenzék gazdasági hátterének az összeomlása. A Juhász Péter-féle Együttnek a voksok egy százalékát sem sikerült megszereznie, így körülbelül 200 millió forintot kell visszafizetniük. Ami pedig az ellenzéki pártok gazdáit illeti: az már most látható, hogy Simicska Lajos nem fogja tovább finanszírozni őket, és az is kérdés, meddig tart ki Soros György állhatatos filantrópiája. A gazdasági problémák gyorsan eszkalálódtak: a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió megszűnését minden bizonnyal további földrengésszerű változások követik majd.
Végül: a baloldal morális értelemben is megbukott. Mindent arra tettek fel, hogy a választópolgárok részt vesznek majd az elvtelen taktikai szavazásos elképzelésükben. Képzeljük el, hogy azok, akik az elmúlt hónapokban arra biztatták a baloldali szavazókat, hogy a Jobbikra adják le a voksukat, mit fognak mondani, miután a pártban lezajlik a visszarendeződés, és Toroczkaiék visszatérnek a radikális gárdista irányvonalhoz.
Drámai a bukás, de drámai a győzelem is. Orbán Viktor ugyanis hatalmasat nyert. Az ölébe hullott minden: ellenségei a földön, miközben tekintélye európai szinten Merkelével vetekszik. Nagy segítségére volt mindebben a nyugati liberális média, amely történelmi és európai léptékűnek nevezte a kormányfő közelgő bukását – de végül a csata fényes győzelemmel zárult.
Április 8-án éjszaka egyértelművé vált, hogy Orbán Viktor a nemzetközi porondon nemcsak az országot, nem csupán a formálódó kelet-közép-európai együttműködést képviseli, hanem egy alternatív Európa-víziót is.
