Az akkor még feljövőben lévő kommunizmus birodalomépítési törekvése, a „proletár-világforradalom” elérte hazánkat, ahol az 1918-as összeomlást kihasználó Károlyi-féle puccs miatt termékeny talajra hullott.
Leninék tanultak a németektől, akik a forradalmárt Svájcból Oroszországba vonatoztatták, hogy amolyan ötödik hadoszlopként segítse a háborús célok elérését. 1919 tavaszán fordult a kocka, és Leninék reménykedtek abban, hogy a Vilnius és Hrodna felé támadó Vörös Hadsereg dolgát megkönnyíti a hosszabb-rövidebb ideig fennálló brémai, müncheni vagy éppen magyar kommunista rezsim. Mint azóta tudjuk, a kisantant országai Trianonban a 133 napig tartó terrorrezsimre hivatkozva javítottak tárgyalási pozícióikon.
Ez év március 19-én volt 75 éve, hogy az akkor már hanyatlóban lévő náci birodalom csapatai megszállták Magyarországot, és ezzel a kontinentális Európa akkori legnagyobb zsidó közösségét is utolérte a holokauszt pusztítása, majd az egész ország csatatérré változott. A németek is saját birodalmi érdeküket védték szó szerint, amikor az Alföldön, Budapest körül vagy éppen a Balatonnál lassították a szovjet előrenyomulást.
Pont harminc esztendővel az alulról jövő kezdeményezésként induló Ellenzéki Kerekasztal megalakulása után azt hihetnénk, hogy hazánk és Közép-Európa egésze már nem birodalmak árnyékában él, hanem a nyugati integrációs rendszerek egy olyan asztalánál, amelynél csak egyenrangú felek ülnek. Sajnos ez tévedés.
Magyarország ma ugyanúgy nagy birodalmak árnyékában él, mint bő ezeréves történelme során mindig. Az európai celofánba csomagolt német érdek terjeszkedése mellett újra térségünkben ütközik az orosz, amerikai és kínai politikai és gazdasági befolyás.
A most élő nemzedékek óriási szerencséjére ma nem fegyverrel a kezünkben kell nemzeti szuverenitásunkat megvédenünk, hanem békés és demokratikus eszközökkel. Ráadásul nem is kell egyedül harcolnunk, hiszen most is számíthatunk szövetségesekre, minimum a lengyelekre, osztrákokra, bajorokra és az olaszokra, akik szintén nem szeretnének nagy birodalmak árnyékában élni.
