Tíz év eltelt: Magyarország IMF–EU-programállamból immár a közép-európai térség – politikai értelemben is – egyik legstabilabb országa, gazdasága lett. Olyannyira, hogy senki sem vitatja a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseit. Ennek azonban feltételei voltak: a látványos teljesítményhez nem pusztán kormányzati intézkedések kellettek, hanem a jegybank támogatása is, kamat- és finanszírozási oldalról.
Bármilyen meglepő, immár kifejezetten unalmas dolognak tűnik, hogy sorjáznak rólunk a jó hírek, mármint ami a pénzügyi kitettségünket, sérülékenységünket vagy éppen tőkevonzó képességünket illeti.
Közben másról sem szólnak a híradások, mint a munkaerőhiányról vagy éppen a bérek szükségszerű emeléséről. Ezek a „tételek” korábban az álom kategóriájába tartoztak.
Immár mi sem természetesebb, mint hogy a gazdasági stabilitáshoz politikai is kell. Pedig ez sem természetes, mögötte hatalmas akarat, cselekvés áll.
A nagy kérdés most az, mit hoz a következő tíz év. Szó sincs itt bérelt helyről a mezőnyben. A politikai stabilitás jelenleg egy jó adottság, de a tőkéért, a pénzért a világgazdaságban élet-halál harc zajlik.
Úgy tűnik, Magyarország ezúttal a győztesek csapatában játszik.
