A német gazdaság a második negyedévre behúzta a kéziféket, a 0,4 százalékos GDP-
növekedés több mint kiábrándító. Berlinben meg is szólaltak a vészjelzők, a német kormány fiskális élénkítést tervez. (Erről lásd cikkünket a 22–23. oldalon.) Az olasz és a francia gazdaság stagnál, előbbinél a menetrendszerűen beköszönő kormány-
válság nagy valószínűséggel továbbra is hátráltatja a gyorsabb fokozatba kapcsoláshoz szükséges szerkezeti átalakításokat. Franciaországban Emmanuel Macron elnök próbálkozott ugyan hasonlóval, de a hagyományosan erős szakszervezetek és az elnök alacsony támogatottsága nem abba az irányba mutatnak, hogy ezek sikeresek lennének. Persze a kínai–amerikai vámháború, a lassuló világgazdasági növekedés nem kedvez az európai nagy exportálóknak. (Mint ahogy az amerikai GDP esetében is azon folyik a találgatás, hogy mikor üt be a recesszió.) A kisebb, nem eurózónatag országok, főleg a közép-
európaiak, amelyek korábban sikeresen csatlakoztak a német exportgőzhengerhez, továbbra is jól húznak. Az olcsóbb munka-
erőköltségek egy ideig még késleltetik a globális lassulás begyűrűzését.
