– Mikor ült legutóbb motoron?
– Néhány napja a Talmácsi Ringen együtt motoroztam a kicsikkel. Jó élmény volt.
– Hogy van a lába? Hiszen gyakorlatilag kimondható, hogy a 2013-as súlyos baleset véget vetett a versenyzői pályafutásának.
– Szörnyű kimondani, de a baleset olyannyira súlyos volt, hogy kis híján levágták a lábam. A hétköznapi életben nem okoz problémát, nem érzem, viszont a motoron zavaró. Sosem lesz olyan, mint régen.
– Fáj, hogy így lett vége?
– Amikor megtörtént a baleset, akkor azt gondoltam, megoperálnak, aztán hamarosan visszatérek. De komplikációk adódtak, ötször kellett műteni a lábam, és lassan már öt év telt el. Közben elvégeztem a Testnevelési Egyetemet, igyekeztem minden területen képezni magam – most éppen a motorosedzői tanfolyamon tettem sikeres vizsgát –, továbbá létrehoztam saját versenycsapatomat, a Talmácsi Racinget, tavaly pedig megalapítottam a Talmácsi Groupot. Az időm egy részét ezek a vállalkozások teszik ki. Foglalkozom a személyes márkám építésével is, én vagyok a BMW, illetve a Shell magyarországi nagykövete. Örülök, hogy az aktív sportolói életem után ezt fel tudtam építeni. Bár a tudásom meglenne hozzá, a világszintű versenymotorozás fizikailag már nem megy. De nem bánkódom ezen, már elengedtem.
– A hétköznapi életében mennyire meghatározó a motorozás?
– Igyekszem fejlődni a közösségi médiás területeken is, ezért nemrégiben végignéztem a képeimet, és tényleg mind csak arról szól, hogy a motorozás, a MotoGP, motorozó gyerekek… Ez az életem. Célom tisztán a sportszeretet, a tudás átadása. Édesapám révén az aktív sportolói karrierem alatt is figyeltem az utánpótlás-nevelésre, és most érzem a lendületet. Kialakult egy remek háttércsapat, van infrastruktúra és – ami a legfontosabb – motivált gyerekek, szülők, így teljes mellszélességgel vetettem bele magam abba a munkába, amelyet a Talmácsi Ring kíván. A legbüszkébb arra a tevékenységre vagyok, amelyet Johann Zarcóval folytattam. Ő jelenleg a MotoGP-ben versenyez sikeresen. Emellett sok magyar fiatalnak lehetőséget adtam a nemzetközi szereplésre.
– Vállalt munkát Thaiföldön is, és maga mondta korábban, hogy világbajnokként több kapu nyílik ki külföldön, mint itthon. Egyértelmű volt, hogy mégis Magyarországon képzeli el a jövőjét?
– Azért voltam nyitott arra, hogy más piacon is dolgozzam, mert itthon novembertől márciusig leáll a motorozás. Érdekel, hogy ebben az időszakban mit érdemes csinálnunk. A sportág Ázsia felé tendál, és vizsgálom annak a módjait, hogy ha lesznek rá forrásaink, a gyerekekkel miként lehet ezt a téli periódust „átvészelni”, milyen edzőtáborozási lehetőségek vannak. A saját felnőttképzésemmel szintén ebben az időszakban tudok foglalkozni. Néha belegondolok, milyen lenne például a MotoGP-n belül tanácsadónak lenni, de jelen pillanatban az a munka motivál, amelyet itthon elkezdtem.
– Mi az a munka, amelyet ténylegesen végez a Talmácsi Groupon belül?
– Minthogy a nevemet és az arcomat adom hozzá, így minden területen ott vagyok. Szerencsére találtam olyan embereket, akik segítenek a céljaim elérésében. A 4–14 éves gyerekek képzése például hosszú távú tevékenység. Látni kell, hogy a piaci környezet nagyon nehéz, így alázattal, tisztelettel kell kezelni minden lehetőséget és befektetőt. A motorozásnak új kapukat kell kinyitnia, és amit csinálunk, azt minőségileg szükséges végeznünk, hogy ezeket kitárjuk.
– Naponta találkozik a gyerekekkel?
– Nem, ezt túlzás állítani. Iskolába járnak, és mindig hangsúlyozom nekik, hogy a tanulás mindennél fontosabb. Nálunk nem lehet sikeres az, aki nem tanul, nem ismer nyelveket. Általában heti egyszer, szombaton vannak edzések, az iskolai szünetben pedig heti két-három alkalommal tudnak jönni. Próbálok akkor ott lenni velük, amikor szükség van rám, hiszen az oktatóink is nagyon sok mindent tudnak a sportágról. A gyerekekkel foglalkozni nagy öröm. Nálunk megvannak az alapkövek, ezek jelenleg arra elegek, hogy rajtuk lépkedve a versenysport közelébe jussanak.
– Hamar megmutatkozik a tehetség?
– Amikor a motorozás alapjait oktatjuk, a tehetség már abból látszik, ahogy elsőre kezelik a motort. A gyerekkorban azonban még sok minden változhat, például a fizikai paraméterek, a szülői háttér, így élsportolói karrierről beszélni ilyenkor lehetetlenség. Bármilyen furcsa, ez egy csapatsport, fontos a menedzsment, a szocializáció, a szorgalom és a támogatói háttér. Nagyon hangsúlyos a tiszta kommunikáció és a smart célok meghatározása.
– A menedzseri vagy az edzői tevékenységet tartja hangsúlyosabbnak?
– Nem választható el egyik a másiktól. Egy menedzser néha kevés a motorsportban. Jó példa erre a hatszoros világbajnok Marc Márquez fejlődése, aki mögött ott volt Emilio Alzamora, aki szintén világbajnok volt. Egy menedzser lehet, hogy megold gazdasági kérdéseket, de nem ismeri a sportág sajátosságait, például az erőnléti, technikai és mentális oldalt, ami szintén nélkülözhetetlen a kiemelkedő teljesítményhez. Nem szeretnék túlzásokba esni, de úgy vélem, kevés olyan ember van, akinek menedzserként és edzőként ilyen rálátása van a sportágra, mint nekem.
– Milyen célokat tűzött ki maga elé a következő évekre?
– A nemzetközivé válás elsődleges. Egy olyan kis országból, mint a miénk, nehéz eredményeket elérni, bár nem lehetetlen.
PROFI HÁTTÉRREL
A Talmácsi Ring Motorsport Egyesület és a Yamaha a múlt héten közösen jelentette be – egyelőre két évre szóló – együttműködését, amelynek következtében a korábbi világbajnok versenyző nevével fémjelzett csapat a japán gyár által támogatott technológiával és háttérrel működhet tovább. A jelenleg tíz tehetséges fiatallal foglalkozó egyesület a Talmácsi Group utánpótlás-nevelésre fókuszáló ága. A cégcsoport ezenfelül felnőtt versenyzők menedzselésével, képzéssel és oktatással, valamint a hernádi edzőpálya üzemeltetésével is foglalkozik, s mobil pályája segítségével éves szinten több mint ezer gyermeket tanít meg motorozni.
Borítófotó: edzés angliában. Talmácsi 10 évvel ezelőtt
a Donington Park pályán
