Amikor a futballanalitikával foglalkozó InStat Football cég felmért több kontinensen 66 labdarúgó-bajnokságot, a magyar NB II. a 3., az NB I. a 14. helyre került a 21 éven aluliak játékperceit tekintve. Szép adat. Persze, mint minden adat, bővebb értelmezést igényel, de rögzítsük a tényt: a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) ösztönző rendszereivel elérte, hogy a korábbinál több lehetőséget kapjanak a fiatal játékosok.
OSZTRÁK MINTA
A magyar NB I.-ben alkalmazott fiatalszabály – egy az ifjú futballisták játszatását ösztönző ajánlás, amelyet ha követnek a klubok, akkor pluszpénzhez jutnak a központi bevételek visszaosztásából – legközelebbi rokona az ausztriai Österreicher-Topf. Az osztrákok azt követően határozták el a bevezetését, hogy a helyi Bundesligát elárasztották a légió-sok, és kritikus szintre csökkent a hazai fiatal labdarúgók játékideje.
A szabály ösztönző jellegű: egy klub megteheti, hogy figyelmen kívül hagyja az ajánlásokat, ám ezzel jelentős pluszbevételtől esik el. Ausztria legtehetősebb klubja, a Red Bull Salzburg megengedheti magának, hogy „elengedje” ezt a pénzt. Más egyesületek abszolút követik az ajánlásokat, ezzel növelve bevételeiket.
A magyar élvonalban ugyanilyen szabályozás működik: az ajánlás elfogadása pluszpénzt jelent, viszont nem kötelező. A másodosztályban szigorúbbak a korlátozások: a 2017–18-as idénytől egy 1997-es, illetve egy 1998-as (vagy még későbbi) születésű játékosnak kell a kezdőcsapatban szerepelnie, és csak a fiatalszabálynak megfelelő emberre cserélhetik le őket.
De mi a jó a szabályozásban, és mi a problémás benne?
A jó: nemzetközi összehasonlításban is kedvező képet mutat a fiatalok játékperceinek a száma. (Igaz, a 2017–18-as élvonalbeli bajnokság egyelőre lefelé irányuló tendenciát jelez…) Egy a felnőttcsapatban állandó szerepet kapó ifjonc könnyebben felkeltheti a jól felépíthető futballistákat keresők figyelmét. Az utánpótláskorú labdarúgók pályára küldése problémás volt, és ha adminisztratív eszközökkel is, de ezen sikerült változtatni. Az MLSZ támogatja azokat a klubokat, amelyek elsőbbséget adnak a hazai képzési rendszerben kinevelt fiataloknak – ám az ajánlások betartása a csapatok felelőssége.
Ugyanakkor az InStat-kutatás arra is rámutatott, hogy ha összevetik a 21 év alatti és feletti focisták teljesítménymérő indexeit, akkor a magyar ifjak jócskán elmaradnak az idősebbektől, különösen az NB I.-ben. Ideális képzés esetén ez a különbség minimális, ezt bizonyítja a felmérésben szintén vizsgált osztrák, német vagy portugál liga, melyekben elhanyagolható az eltérés utánpótláskorú és abból kinőtt játékosok teljesítménye között.
KONTRAPRODUKTÍV IS LEHET
Ritz Balázs utánpótlásedzőként és játékosmegfigyelőként alulnézetből látja a rendszert. Az egyik fejlesztendő területnek a kiválasztást és a felfelé áramoltatást véli – ez nem zökkenőmentes, ráadásul az utánpótláscsapatok szintjén is jelentkező eredménykényszer károsan befolyásolhatja a futballisták kinevelését a felnőttcsapatok számára. Márpedig, mint mondja, többet ér az, ha kinevelnek egy Nagy Ádám-szintű, topligába eladható labdarúgót, mint ha van egy nagyon jó utánpótláscsapat, de 15 játékosból 14 lehet, hogy nem is alkalmas a profi futballra.
„Itthon a legnagyobb különbség az utánpótlás- és a felnőttfoci között egyértelműen a fizikum, az erő terén van, de tegyük hozzá, hogy a játéktudásnak is fontosnak kellene lennie. Ha valaki terhelhető, jó a felépítése, jól tud párharcokat vívni, akkor hamarabb lehet sikeres a felnőttfutballban. Ahhoz, hogy valaki 18-19 évesen érvényesüljön a felnőttek között, nem elegendő, hogy jó a saját korosztályában. A fiatalszabály nagy kérdése: a most bekerülők közül hányan vívták volna ki egyébként is a csapattagságot? Törést okozhat egy játékos karrier-jében, ha a regula miatt végigjátszik egy szezont, aztán a következő idényben nem felel meg és kikerül – ez egy félreérthetetlen jelzés a futballistának” – vélekedett a Figyelőnek a szakember.
A rendszer e vetületét bírálta Bódog Tamás, a DVTK vezetőedzője is, aki ugyanakkor rendszeresen játszat fiatalokat a csapatában. És hasonló kritikát fogalmazott meg az egyszeres élvonalbeli gólkirály Simon Attila. Amondók: a fiatalszabály jó kezdeményezés, ám a gyakorlati megvalósítás finomítható. Bódog arra mutatott rá, hogy a szabály kontraproduktív lehet, hiszen az ifjú játékos nem mindig olyan tudású, hogy erősítse a csapatot, ellenben a támogatás megszerzése miatt pályára kerül. A „garantált játéklehetőség” a hozzáállásban szintén visszaüthet, az edzésmunkára is kihathat. Simon szerint öltözőn belül feszültséget szülhet, ha egyes játékosok „ajándékba kapnak” meccseket.
Egy a Nemzeti Sportnak adott interjúban a Szombathelyi Haladás 35-szörös válogatott játékosa, Halmosi Péter arra célzott, hogy vannak utánpótláskorú játékosok, akiket az is besegít a csapatba, hogy megfelelnek a fiatalszabálynak, pedig nem biztos, hogy ők a legjobbak a posztjukon. Tegyük hozzá: a Haladás régóta nagy hangsúlyt fektet az ifjoncok pályára küldésére – és ehhez még szabályozás sem kellett, ez a klubstratégia része.
Ha egy játékos kikerül a „támogatott korból”, odalehet a státusa az első csapatban. A Bp. Honvéd 2016–17-es bajnoki címéből oroszlánrészt vállaltak a klub fiataljai, közöttük Koszta Márk, aki viszont a nyáron Mezőkövesdre távozott. Átigazolását azzal indokolta, hogy míg az előző idényben rendszeres játéklehetőséget kapott, most már nincs a fiatalszabály által kedvezményezettek között, így nem is kerül a kezdőcsapatba. Koszta a tavaszi szezonban kulcsfontosságú gólokkal segítette a kispestieket – a korosztályváltással viszont „rosszabb futballista lett”. A Honvéd álláspontja szerint Kosztával a vezetőedző Erik van der Meer nem számolt. Egy biztos: a kispestiek mindenkori edzőjének ügyelnie kell a fiatalszabály betartására, mivel a klubnak szüksége van az így befolyó pénzre.
Az, hogy ez szakmai kompromisszumokkal járhat együtt, már a rendszer árnyoldalát mutatja.
Borítófotó: Fiatalok megmérettetése. Az idén 10 éves Puskás-Suzuki Kupán minden évben neves külföldi utánpótláscsapatok is részt vesznek (MTI Illyés Tibor)
