Bokszmeccs? Üzlet? Vaudeville-cirkusz, melyre a kíváncsiság viszi ki az embereket? Bohózat sportérték nélkül? Nehéz eldönteni, minek minősítsük Floyd Mayweather és Conor McGregor mérkőzését, melyen a már a 40. évében járó, két éve nem bokszoló amerikai sztár technikai KO-val győzött az életében először profi bokszmeccset vívó ír harcossal szemben, majd bejelentette, hogy ez volt az utolsó estéje a ringben – 50-0-s, hibátlan mérleggel visszavonul.
Hasonló eseményekből talán a legközelebbi példa Muhammad Ali és Inoki Antonio hírhedt 1976-os „csatája” lehet, amelyen a valaha élt egyik legnagyobb bokszoló egy japán pankrátorral csapott össze Tokióban. A küzdelem gyakorlatilag abból állt, hogy Inoki 14 másodperc után lement földharcolni (a meccset nem ökölvívó-szabályokkal rendezték meg), Ali meg körbesétálta a ringet, gyávának titulálva ellenfelét – és a 7. menetig egy normálisat sem ütött. A meccset döntetlennek ítélték, a közönség szeméttel dobálta meg a szorítót és visszakövetelte a pénzét.
Nos, a Mayweather–McGregoron senki sem dobált szeméttel, és a szórakoztatási faktor is jobb volt az Ali–Inokinál, bár nem véletlenül jegyezte meg Erdei Zsolt a mérkőzés közben: „Ez a meccs annyira rossz, hogy alig bírom nézni.” McGregor jól kezdett, hogy aztán teljesen elkészüljön az erejével, és Robert Byrd ringbíró véget vessen az összecsapásnak a 10. menetben.
Úgy lett irtózatos méretű biznisz a meccsből, hogy az egyik fél – a kevert harcművészetet (MMA) űző McGregor – nem is a saját sportágában állt ki. Alighanem minden más sportágban nevetség tárgyává válna az, aki hónapok alatt próbálna meg végrehajtani egy ilyen váltást – a Mayweather–McGregor-mérkőzés viszont a boksztörténelem egyik legjövedelmezőbb összecsapásává vált. Közel egymilliárd dolláros kaszává, ha beszámítjuk a pay-per-view televíziós csomagokat, a közvetítési jogokat, a jegyeladásokat a 20 000 fős befogadóképességű Las Vegas-i T-Mobile Arenába, valamint a pénzdíjazást.
A VAKHITRŐL IS SOKAT ELÁRUL
Az ír szakíró Ewan MacKenna először egy külvárosi McDonald’sban készített interjút az akkor még szinte ismeretlen Conor McGregorral, aki gyalog érkezett egy lerobbant edzőteremből kávézni. Magával ragadó személyiséget ismert meg, aki a legkülönbözőbb harcművészeteket tanulmányozta, a tanulás és a pozitív gondolkodás fontosságáról beszélt szuggesztíven, s rendkívüli alapossággal tervezte kar-rierjét. MacKenna szerint McGregor azóta ugyan a legnagyobb sztárok közé, a UFC MMA-szervezet királyává küzdötte fel magát, ám felépített egy olyan – nagyszájú, szinte karikaturisztikusan agresszív – figurát, amellyel önmaga paródiájává vált. Rendkívül sikeres, félelmetesen népszerű, körülrajongott és óriási pénzt kaszáló showmanné.
„Marketing- és pénzügyi szempontból is csúcskategóriás csata volt ez. Számomra ugyanakkor az a legnagyobb kérdés, hogy a nézők miért ugrottak be a felhajtásnak ilyen vakhittel. McGregor nem bokszoló. Több mint egy évtizeddel ezelőtt bunyózott, és akkor egy gyenge amatőr volt. Mayweather a világ valaha volt egyik legjobb profi bunyósa. És mégis megverekedhetett vele 100 millió dollárért. És mégis elhitték a szurkolói McGregornak, hogy lehet esélye. Ez egyszerre mutatja az ír szuggesztivitását és a tömeg manipulálhatóságát” – vélekedett a Figyelőnek MacKenna.
A párharc sportértékéről nem volt jó véleménnyel másfél éve profivá avanzsált kitűnő ökölvívónk, Harcsa Norbert sem. „Azt lehetett látni, hogy ebben a mérkőzésben nincs sportérték. Conor McGregor bokszolóként közepes képességű, azért került előtérbe, mert van benne valami, óriási személyiség. Ennek köszönhette ezt a csatát. Mayweather meg nagyon szereti a pénzt, és belement. A párharc létrejötte szerintem nagyon igazságtalan azokkal az ökölvívókkal szemben, akik rengeteget dolgoznak és az egész életüket felteszik erre – ugyanakkor nem kapnak meg egy ilyen lehetőséget” – nyilatkozta a Figyelőnek.
„Másfél éve vagyok profi, és még mindig sok a fölösleges mozgásom, túl nagy iramban kezdek, elfáradok a végére. Nagyon más az amatőr és a profi boksz is, két-három év kell az átállásra. McGregor pedig egy egészen másik sportágból érkezett” – vélekedett Harcsa, aki sima Mayweather-sikert várt, és nem is kellett csalatkoznia. McGregorral is ilyesmi történt: nagy lendülettel kezdett, hogy aztán teljesen elfogyjon a meccs második felére. A már említett vakhitről sokat elárul, hogy amikor a mérkőzést Nagy-Britanniában közvetítő Sky Sports szavazásra bocsátotta közvetlenül az összecsapás előtt a „ki nyer” kérdést, több mint ötvenezer szavazat után magabiztosan vezetett a „Conor McGregor, kiütéssel” opció.
Aztán a ringben Mayweathernek – akit világklasszis bunyósok sora sem tudott megverni – az első menetek után nem okozott gondot az ír.
ISMÉT CSÖNGHET A KASSZA
„McGregor sokkal jobb volt, mint gondoltam, kemény ellenfél. Ma este a boksz hírneve is kockán forgott. Ez volt az utolsó harcom, és jó partnerrel táncoltam végig. Conor McGregor, igazi bajnok vagy” – zárta a meccset Mayweather nyilatkozatával. Neki egészen biztosan megérte – felszedte a „talált pénzt”, 50-0-s mérleggel visszavonulhat. McGregornak is – annyit kasszírozott, amennyit MMA-harcosként sosem tehetett volna, megőrizte arcát, és talán még azt is elérte, hogy legyen pár, jó bevétellel kecsegtető bokszmeccse a jövőben. Igaz, arra célzott, hogy nem biztos, visszatér-e még valaha a ringbe. Ami azt illeti, a McGregor-edzőpartnerként induló, majd az ír harcossal összebalhézó Paulie Malignaggi már jelezte: szívesen leszámolna vele jövőre, Szent Patrik napján. Egyébként meg semmi különös nem történt. Egy a csúcson már túl levő, de világklasszis bokszoló legyőzött valakit, aki nem az.
