Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Magyarország, Oroszország – így néz ki 2017–18-ban az európai sport „főútja” nyugatról keletre haladva. Ez azon nemzetek listája, melyek a legtöbb nagy eseményt rendezték és rendezik. Budapest a legnagyobb sportvárosok közé emelkedett – a Sportcal cég által készített Global Sports Cities Index rangsorban Európában az első ötben, világszinten az első tízben van. A 2018–24-es ciklusban a Sportcal előrejelzése alapján Budapest megőrzi helyét a top tízben, 2019-ben pedig az Európa sportfővárosa címet is viselheti.
NEM ELÉG A PÉNZ ÉS AZ AKARAT
Támogatás és infrastruktúra. Ez az a két dolog, amely nélkül nagyon nehezen lehet magas szintű sporteseményt rendezni. De fontos szerepe van a sport- és szurkolói kultúrának is – ha ez nincs meg, akkor a rendező egyrészt azt kockáztatja, hogy üresek lesznek a lelátók, másrészt a szokottól eltérően viselkedő közönség pocsék országpromóció lehet. Két példa arra, hogy miért nem elég „csak” a pénz, az infrastruktúra és az állami akarat. 2015-ben Azerbajdzsán sok lenyűgöző létesítményt felhasználva rendezte meg az első Európai Játékokat. Az azeriek nem kíméltek pénzt és energiát, ráadásul rendezvények sorát pályázták meg, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Ennek ellenére olyan nehézségekkel szembesültek – megfelelő létszámú és nyelveket beszélő önkéntesek alkalmazása, biztonságos közlekedésszervezés-irányítás –, amelyek tipikusan tanulópénzt jelentettek.
Nézzük Rio de Janeirót. Ritkán fordul elő ilyen, de a legutóbbi nyári olimpián sportszervezetek és sportolók is panaszkodtak a brazil „futballközönség” viselkedésére. Miután az olimpiai ezüstérmes francia Renaud Lavillenie – aki a hazai Thiago Braz da Silva mögött lett második – kétszer is megrendítő erejű kifütyülés áldozata lett, elsírta magát a dobogón. Ezt követően előállt az a példátlan helyzet, hogy maga Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke kért szót és jelentette ki, hogy a közönség ilyen viselkedése „elfogadhatatlan egy olimpián”. Kicsit más volt a helyzet, mint a londoni játékokon (a brit közönség híresen jó „semlegesként” is), vagy egy évvel később a magyarországi vizes vb-n, amelyen a külföldi sztárok is emlegették a remek atmoszférát.
KITŰNŐ MAGYAR RENOMÉ
Ha azt akarjuk körbejárni, mi kell egy sportesemény magas színvonalú megrendezéséhez, viszonylag rövid listát kell összeállítanunk, de persze a háttér sokkal bonyolultabb. Szükség van létesítményekre, kiszolgáló infrastruktúrára, állami garanciákra és szerepvállalásra, hiszen egy nagy sporteseményt ritkán lehet e nélkül megrendezni – fontos kivétel az 1984-es nyári olimpia Los Angelesben, amely magánszektorból származó pénzekből támogatva lett nyereséges. Szükség van megfelelő szervezői és önkéntesstábra, valamint felhalmozott rendezői tapasztalatra.
Egy kis országnak ez a know-how különösen nagy érték. Hazánk mellett Dánia a másik, méretéhez képest rendezőóriásnak számító nemzet – sportdiplomáciája tíz éve működtet egy programot, melynek célja minél több nemzetközi esemény rendezési jogának elnyerése. A dánok elmondása szerint az az élmény és büszkeség, amelyet a helyieknek adnak, legalább olyan fontos számukra, mint az események generálta bevétel. „Kis országként jóval nagyobb nemzetekkel és városokkal kell felvenni a versenyt a rendezési jogokért. Épp ezért elengedhetetlen, hogy szorosan együttműködjünk a kormánnyal és a nemzeti szövetségekkel. Úgynevezett eseményháromszöget alakítunk ki a rendező város, a szervezetünk és a nemzeti sportszövetség között. Természetesen ügyelnünk kell, vannak események, amelyek egyszerűen túl drágák nekünk, nem vagyunk képesek megpályázni a topkategóriás programokat” – magyarázta a Sport Event Denmark vezetője, Lars Lundov az Insight magazinnak. Szükség van megfelelő rendezői reputációra is – s ez az, amelyben Dánia és Magyarország nagyon erős. A dánok a megpályázott események 80 százalékát el is nyerik, tehát rendkívül hatékonyak, rendezői hírük pedig szinte makulátlan. Hazánk ugyancsak a legjobb renoméjú szervezők közé tartozik. „Kis ország vagyunk, de nagyon büszkék – meg akarjuk mutatni az érkező küldöttségeknek, hogy jó vendéglátóik leszünk. Szerencsések vagyunk, mert az esemény fő szervezője a sokadik világbajnokságán dolgozik, és évek óta mellettünk van egy összeszokott önkéntesekből álló társaság is. Saját stábbal dolgozunk a rendezvényszervezés terén, hiszen éves szinten 100-150 eseményünk van az edzőtáborokat is beleszámítva, így bizonyos folyamatok – szállás-, étel-, közlekedésszervezés, logisztika – a napi rutin részévé váltak. Tisztában vagyunk azzal, mit lehet megvalósítani a helyszíneken, olyan partnerekkel tudunk együtt dolgozni, akik szintén régóta ismerik a terepet, nem kell pluszköröket futni, tudják, milyen körülmények között és hogyan kell tevékenykedniük” – mondta a Figyelőnek Fodor Ádám, a Magyar Jégkorong Szövetség kommunikációs menedzsere és a divízió I/A-vb sajtófőnöke. „Egy küldöttségnek az a legfontosabb, hogy a szakmai munkán kívül semmi mással ne kelljen törődni, legyen szó edzésekről vagy versenyről. A nyugat-európaiakhoz képest korrektebb árakat kínálunk, profi körülmények között dolgozhatnak a csapatok, a Tüskecsarnokban levő Metodikai Center nyugati mércével is professzionális edzőközpont. További vonzerő, hogy Magyarország jégkorongszemszögből centrális pozícióban van, rövid utazással sok különböző szintű és típusú ellenféllel lehet összecsapni. A csapatok a nyugalmat értékelik a legnagyobbra, és azt is leszűrhettük, hogy ha jó az étel, akkor mindennel sokkal elégedettebbek. Lehet, hogy meglepő, de ez egy kulcsfaktor! Ám a fő, hogy nekik csak a játékkal kelljen törődniük, minden mást levegyünk a vállukról – ha ez adott, akkor szívesen jönnek vissza” – tette hozzá. Április 22-től a Papp László Budapest Sportarénában a jégkorong-válogatottakon kívül a rendezők is vizsgáznak – hogy aztán májusban már a női kézilabda-BL négyes döntőjét lássa vendégül a csarnok, majd jöjjön októberben a birkózó-vb. A stábok változnak – de a „sportfőúton” alig-alig van megállás.
Borítófotó: Korrekt árak, profi stáb. Minden készen áll a divízió I/A világbajnokságra
