Négyből semmi

Sport
A veszprémi férfi-kézilabdacsapat június első hétvégéjén negyedszer kapott esélyt, hogy felérjen a csúcsra, de 2002, 2015 és 2016 után az idén sem sikerült elhódítani a legfényesebben csillogó trófeát, a Bajnokok Ligája-serleget.

MÁSODIK ESÉLY

„Ha valaki október, november környékén azt mondta volna, hogy Bajnokok Ligája-döntőt játszunk, akkor nagyot mosolyogtam volna” – ezek Nagy László gondolatai közvetlenül a Vardar Szkopje elleni, 27–24-re elvesztett meccset követően. Bő fél évvel ezelőtt tehát még a Telekom Veszprém vezére is a hasát fogta volna, ha szóba kerül a Bajnokok Ligája négyes döntője, hiszen a csapat a legrangosabb kupasorozat első három fordulójában a Barcelonától és a Vardar Szkopjétól is vereséget szenvedett. Ekkor azonban betelt a pohár, és még éppen időben kapcsoltak a veszprémi vezetők, akik menesztették a kispadról a svéd Ljubomir Vranjest, a helyére pedig kinevezték a spanyol David Davist. Innentől indult új időszámítás a királynék városában: a 42 éves szakemberrel 26. alkalommal lett bajnok a Veszprém, s bejutott a Bajnokok Ligájának a négyes döntőjébe is, ahol a lengyel Kielce 33–30-as legyőzését követően a Vardar Szkopje ellen mérkőzhetett meg.

 

CSŐDBŐL CSODA

„Elképesztően rossz volt a védekezésünk az első félidőben, és a kapusteljesítmény sem volt olyan, mint amit szerettünk volna” – értékelt Nagy László, utalva arra, hogy harminc perc játék után 16–11-et mutatott az eredményjelző a húszezer fős Lanxess Arenában, ahová több ezer veszprémi is elkísérte a csapatot. A kétszeres BL-győztes klasszis sérülten játszott, csakúgy, mint a második félidőben Mikler Rolandot váltó Sterbik Árpád. Aki – nem túlzás leírni – szó szerint fél lábbal a kapuban mutatta be a nagyobbnál nagyobb védéseket, aminek köszönhetően elkezdett felzárkózni a Veszprém, de mínusz egynél többre sajnos nem futotta, az észak-macedónok pedig 1961-es fennállásuk során a második trófeájukat nyerték meg. A Veszprém az egész mérkőzés alatt mindössze egyszer vezetett, 2–1-nél. Egy olyan klub múlta felül a magyar rekordbajnokot, ahol – annak ellenére, hogy 2017-ben is BL-győzelmet ünnepelhettek, három éve pedig a SEHA-liga címvédői – évek óta csak az adósságot halmozzák, a játékosok hónapok óta nem kaptak fizetést, és a tulajdonos is bejelentette: jövőre már nem tudja ilyen szinten támogatni az együttest. A közelgő csőd jelei a pályán azonban egyáltalán nem látszódtak. A játékosokat az óriási küzdeni akarás hajtotta, és az sem zavarta őket, hogy a mezőnyben gyakorlatilag – a minőségi cserék hiányában – nyolcan játszottak végig két nap alatt két mérkőzést.

 

JÖVŐRE SOKKAL NEHEZEBB LESZ

„Egy döntőt nem lehet így játszani. Könnyű gólokat kaptunk, a támadásoknál pedig sokat hibáztunk. A második félidőben hajtottuk az eredményt, de egy döntőben nagyon nehéz ötgólos hátrányt ledolgozni” – állapította meg Sterbik Árpád. A 39 éves, zentai születésű kapus már négyszer megnyerte a Bajnokok Ligáját, háromszor a Ciudad Reallal, 2017-ben pedig pont a Vardar színeiben. Most készült az ötödik ünneplésre a korábbi csapata ellen… „Úgy kell belemenni egy döntőbe, hogy lehet, hogy soha többet nem tudsz ide bekerülni.” Ezt is ő mondta, és nemcsak a kora miatt, hanem mert jövőre minden bizonnyal erősebb lesz a mezőny egy PSG-vel és az idén Szilágyi Viktor sportigazgatóval EHF-kupát nyert Kiellel. Ki tudja tehát, hogy mikor lesz legközelebb ekkora esélye a Veszprémnek? És mi okozta a negyedik döntő elvesztését? Ezek foglalkoztatják most leginkább a szurkolókat és persze a játékosokat is. Lékai Máté egyenesen magának szegezte a kérdést: „Lehet, hogy ezt mi nem is tudjuk megnyerni, vagy én nem tudom megnyerni?”

 

AZ EZÜST nem boldogít

A harmincéves irányító rendkívül kiábrándultan nyilatkozott, mert már tele van a padlása ezüstökkel: négyszer szerepelt a Final Fourban a Veszprémmel, a három ezüst mellé egy bronz társult. Ott volt a pályán 2016-ban is, amikor kilencgólos előnyről buktak el a Kielce ellen. „Nagyon csalódott vagyok és sajnálom, mert ez a harmadik elvesztett döntőm. Borzalmas látni, hogy megint mások ünnepelnek helyettünk. Ezek az érmek sosem fognak szépen csillogni.” Az elvesztett döntő ellenére a veszprémi drukkerek nem voltak ennyire hitehagyottak, maximálisan kitettek magukért: úgy köszöntötték a kedvenceiket, mintha győztek volna. Szólt a vastaps és zúgott a „Szép volt fiúk!”

A veszprémi csapatban három játékossal már biztosan nem találkozhatunk jövőre. Mikler Roland a rivális Szegedhez igazolt, míg Momir Ilics és Nagy László visszavonul. A magyar kézilabdázás ikonikus alakja sajnos nem tudta BL-győzelemhez segíteni a Veszprémet, de mivel július elsejétől sportigazgatóként folytatja, erre még minden esélye megvan.  

 

KÉTFŐS ELIT TÁRSASÁG

A Vardar Szkopje 39 éves vezetőedzője, Roberto García Parrondo játékosként 2008-ban és 2009-ben volt a csúcson, amikor Sterbik Árpád csapattársaként kétszer is BL-győztes lett. Pályafutása végén négy évet a magyar bajnokságban is szerepelt. 2013 és 2016 között a Pick-Szegedben játszott, amellyel 2014-ben EHF-kupa-győztes lett. A 2016/17-es szezonban a Budakalászhoz igazolt, ahonnan visszavonulva másodedzői megbízatást kapott a macedón válogatottnál, majd pedig a Vardar női csapatánál, amely tavaly a Győri Audi ETO KC elleni vereségével második helyen zárt a BL-ben. Parrondo a második olyan edző a világon – Talant Dujsebajev után –, aki játékosként és trénerként is a magasba emelhette a BL-serleget.

 

Borítófotó: Az utolsó nagy csata. Nagy László páratlan karrierjének befejező állomása volt a kölni döntő