Hogy mennyire, azt maga a kluboldal is jelzi, amely a Barcelona híres szlogenjét – Més que un club (Több mint egy klub) – magyarázva bemutatja, mennyire fontos hordozója a csapat a katalán identitásnak. „A jelmondat sok-sok évig Katalónia társadalmára vonatkozott, amelyet a 20. században évtizedekig elnyomtak a diktátorok, üldözve nyelvét és kultúráját. A Barça mindig támogatta a katalán nemzeti érzelmet, saját nyelve és kultúrája védelmét. Ezért íródott a klub alapszabálya is az autonóm közösség nyelvén” – olvasható az egyesület honlapján. Szóval az FC Barcelona elválaszthatatlan Katalóniától, s mindkettő a spanyol nagypolitikától, a népszavazással kapcsolatos események így közvetlenül érintik a régió meghatározó sportklubját.
A VÁLOGATOTTAT IS MEGOSZTJA
A Barcelona zárt kapuk mögött játszotta le a Las Palmas elleni mérkőzését – több futballista gondolkodott azon, hogy tiltakozásképp nem lép pályára, de végül mindenki vállalta a játékot –, az alelnök, Carles Vilarrubí és az innovációért felelős vezetőségi tag, Jordi Monés pedig lemondott pozíciójáról a bajnokit követően. A hírek szerint mindketten azt támogatták, hogy a csapat ne lépjen pályára, ezzel demonstrálva az erőszakos rendőri fellépés ellen. Ez sportbeli szankciókat (pontlevonást) eredményezett volna, és a vezetőség ezt nem vállalta. A klub óriási tiszteletben tartott volt vezetőedzője, a jelenleg a Manchester Cityt irányító Josep Guardiola – a függetlenségi referendum kiírásának egyik legismertebb támogatója – kijelentette: úgy gondolja, a Barcelonának nem lett volna szabad mérkőznie. A népszavazást követő kedden az egyesület szakosztályai csatlakoztak a katalóniai általános sztrájkhoz. A spanyol élvonal másik két katalán futballklubja közül a Girona szintén részt vett ebben, az Espanyol pedig bezárta kapuit, bár a játékosok edzettek.
A feszültség a válogatott vb-selejtezői miatt tartott szünetre is átterjedt. A Barcelona világ- és Európa-bajnok védője, Gerard Piqué emblematikus figura, aki politikai kérdésekben is gyakran megnyilvánul. Például a referendum mellett volt – igaz, azt a válogatott sajtótájékoztatóján sem árulta el, hogy miként szavazott. Piqué az erőszakos rendőri fellépést az elmúlt 50 év egyik legrosszabb döntésének nevezte, és könnyek között nyilatkozott a Las Palmas elleni mérkőzést követően. A futballista katalán ikon és megosztó figura – a spanyol válogatott szurkolói számtalanszor kifütyülték már, de arra aligha volt felkészülve, amit a nemzeti csapat nyílt edzésén kapott. A kilátogató drukkerek a „Piqué, te seggfej, takarodj a válogatottól” rigmussal „irányították haza” a védőt. A feszült légkörben a válogatott szövetségi kapitánya, Julen Lopetegui kérlelte a szurkolókat, ne irányítsák Piquére dühüket az alicantei Spanyolország–Albánia vb-selejtezőn.
AZ ELSZAKADÁS ROSSZ AZ ÜZLETNEK
Sportszemmel nézve a legnagyobb kérdés, hogy egy egyoldalú függetlenségi kikiáltás mit jelentene a spanyol bajnokságban szereplő katalán kluboknak és játékosoknak. Katalóniát összesen 13 csapat (beleértve a Barcelona A és B teamjét) képviseli a spanyol ligarendszer három legmagasabb osztályában. Ezek az egyesületek alkothatnák egy önálló katalán bajnokság első vonalát.
A függetlenség azonban szinte kizárólag gondokat jelentene egy FC Barcelona méretű, globális vonzerejű klubnak. A legnagyobb csapás a Real Madriddal folytatott rivalizálás elvesztése lenne. A két csapat vetélkedése a világ második és harmadik legnagyobb sportmárkájának, a glóbusz két legnagyobb közösségimédia-rajongótáborával rendelkező klubjának az összecsapása. A Nielsen Sports becslése szerint egyetlen mérkőzés a spanyol futball ezen óriásai között 42,5 millió dollárt (11,26 milliárd forintot) generál a szponzoroknak médiaértékben. A Barcelona katalán identitása mellett mindig is Madrid-ellenes volt, a két egyesület egymással örökké rivalizáló, a másikat állandóan inspiráló és erősítő csapat. A Barça nélküli spanyol bajnokság piaci értéke óriásit zuhanna. Ugyanakkor a klub a spanyol bajnokság nélkül el-veszítené a gazdagságának alapját jelentő -televíziós jogdíjszerződéseit. Mondhatni, a függetlenség nagyon drága mulatság lenne.
Pont emiatt érdeke lenne a Barcelonának is, hogy megtartsa pozícióját a LaLigában, ám Javier Tebas, a szövetség elnöke jelezte: ha Katalónia elszakad, a közösség klubjainak nem lesz helye a spanyol bajnokságban. Önmagában az, hogy egy elszakadó ország területére kerülnének ezek a csapatok, még nem lenne kizáró tényező – andorrai klub most is játszik a spanyol ligarendszerben –, és a Barçánál is azzal számolnak, lenne lehetőségük a maradásra. Ez viszont már ismét politikai kérdés is, és a spanyol liga bármikor nemet mondhat. Azt sem tudni, hogy a Barcelona a spanyol vagy a független katalán bajnokságban képzeli el a jövőt, ha az autonóm közösség és az ország között végleges szakításra kerül sor. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) engedélyezi, hogy egy klub külön engedéllyel másik ország bajnokságában játsszon, ha az adott liga felveszi a tagjai közé. Ilyen példa a Derry City, amely Észak-Írországban van, de politikai-biztonsági okokból évtizedek óta az ír bajnokság tagja. Az angol ligarendszerben több walesi csapat szerepel, a Monaco a francia élvonalban játszik, a liechtensteini klubok a svájci rendszerben. Még arra is van példa, hogy egy el nem ismert, ám de facto független régió egyesülete szerepeljen az „anyaország” bajnokságában: a jogilag Moldovához tartozó Dnyeszter Menti Köztársaság területén levő FC Sheriff a moldovai liga legeredményesebb csapata. „Ha Katalónia függetlenné válik, az egyesület és tagjai döntenek arról, melyik bajnokságban folytatjuk” – jelentette ki Josep Maria Bartomeu, a Barcelona elnöke. Ez persze nem csak rajtuk múlik.