Na, ez az igazi történelmi győzelem!

Sport
Rossz kezdet után párját ritkító folytatás. Felemás eredményekkel, de jó hangulatban zárta az Európa-bajnoki selejtezősorozat első szakaszát a magyar labdarúgó-válogatott.

RÉGEN VÁRT SIKER

Történelmi győzelem. Lassan kezd elcsépeltté válni a kifejezés, annyit használjuk. Persze azért, mert minden győzelem valahol történelem, és természetesen minden vereség, no meg döntetlen is. Megtörtént, bekerült az évkönyvekbe, és így a sporttörténelem része lett. A statisztika meg szinte mindig szolgáltat alapot ahhoz, hogy egy sikert egyedülállónak titulálhassunk. Ezért vesztett némileg a súlyából a „történelmi győzelem” kifejezés. Egészen egyszerűen túl sokszor vesszük a szánkra. Pedig ha van alkalom, hogy a szófordulat méltóképp jellemezzen egy sportteljesítményt, az a mostani: a magyar labdarúgó-válogatott ugyanis 79 év után győzte le ismét Horvátországot. A világsztárokkal – köztük az aranylabdás Luka Modrićcsal – teletűzdelt világbajnoki ezüstérmest, amelynek a kerete hatszor többet ér a mienknél.

 

ÁTÍRTUK A TÖRTÉNELMET

Ha példát szeretnénk találni hasonló bravúrra, tényleg jócskán vissza kell mennünk az időben. 1966-ban volt utoljára, hogy a magyar válogatott tétmérkőzésen legyőzte az aktuális világbajnoki döntőst. Akkor Bene Ferenc, Farkas János és Mészöly Kálmán góljával vertük a vb csoportmeccsén Brazíliát. És olyanra is csak kétszer akadt példa a FIFA-világranglista 1993-as bevezetése óta, hogy a legjobb tízhez tartozó együttest sikerüljön tétmérkőzésen felülmúlniuk a magyaroknak: 1995-ben az akkor ötödik svédeket Halmai Gábor, míg a 2016-os Eb-csoportkör nyitómeccsén az akkor tizedik Ausztriát Szalai Ádám és Stieber Zoltán góljával győztük le. 

A papírforma tehát finoman szólva sem mellettünk szólt, ráadásul Marco Rossi szövetségi kapitány csapata meglehetősen rosszul is kezdte az Európa-bajnoki selejtezősorozatot. A Szlovákiában elszenvedett 2–0-s vereséget követően kevesen hittek a horvátok elleni esetleges pontszerzésben vagy győzelemben. Főleg nem a 13. percben, amikor Ante Rebić révén már vezetett is a FIFA-világranglista 4. helyezettje (Magyarország az 52.). De nem is kell sok embernek hinnie a sikerben, bőven elég a pályán lévő tizenegy játékos. A magyar válogatottat ezen a vasárnap estén most ilyen labdarúgók alkották, akik átérezték annak súlyát, hogy egy vereséggel elérhetetlen távolságba kerülne a 2020-as Európa-bajnokság, amelynek egyik rendezője Magyarország. Még a félidő előtt jött is az egyenlítés: a 100. válogatottbeli mérkőzésén pályára lépő Dzsudzsák Balázs remek ütemű passzából a meccs előtt a társaival szemben éles kritikát megfogalmazó Szalai Ádám talált Kalinić kapujába. A tizedik szezonját a Bundesligában töltő és a német szókimondáshoz szokott Hoffenheim-csatár a találatot ünnepelve önkívületi állapotban, a szívét döngetve tüzelte a magyar szurkolókat és csapattársait. 

A szív pedig ezen a mérkőzésen végig a helyén volt: a lelátóról jött a szűnni nem akaró buzdítás, és a magyar játékosok az utóbbi két év legjobb játékát nyújtva nagy akarással és hittel megfordították, majd megnyerték a találkozót. A siker értékét tovább növeli, hogy az elmúlt tíz esztendőben mindössze kétszer tudtunk hátrányból győzni. A mindent eldöntő gól a 76. percben érkezett. Az előkészítő ezúttal is Dzsudzsák volt: jobbról tekert szögletét a bizonytalankodó Marin Leovac ellenében párbajt nyerő Pátkai Máté váltotta gólra.

„A lábteniszben használjuk előszeretettel ezt a mozdulatsort. Ez most egy kicsit más szituáció volt, de jól sült el – emlékezett vissza a három méterről, a levegőből, jobb külsővel szerzett találatra a MOL Vidi FC labdarúgója. – Ezek azok a pillanatok, amelyekért valaki gyermekkorában elkezd futballozni. Nagyon örülök annak, hogy nekem ez megadatott, ráadásul hazai pályán, telt ház előtt. Mondhatjuk akár szerencsés gólnak is, mert egy lepattanót tudtam értékesíteni, de ez az élményből semmit sem vesz el. Rendkívüli boldogságot éreztem abban a pillanatban, és természetesen nagyon örülök annak, hogy milyen fontos három pontot szereztünk Horvátország ellen. Három gyermekem közül a két nagyobbik élőben látta a Horvátország elleni meccset. Persze ilyenkor külön öröm, hogy a helyszínen látták a gólomat. Annyit mondtak, hogy nagyon ügyes voltam, nekem ennyi is bőven elég.”

Pedig nemcsak ők dicsérték meg, hanem mindenki, aki találkozhatott vele az elmúlt napokban. A pályafutása 19. válogatott mérkőzésén élete első gólját szerző Pátkai azonban a helyén kezeli a sikert és a találatot, hiszen nincs idő sokáig ünnepelni, jönnek a következő kihívások. „Minden csoda három napig tart, szerintem ez sem tart sokkal tovább. Nagyon boldog vagyok, hogy legyőztük a horvátokat, de mától már új feladatok várnak rám, készülünk a Vidivel a bajnokság hajrájára és a Magyar Kupa-visszavágóra a Ferencváros ellen. Természetesen a fehérvári öltözőben is szóba került a válogatottmeccs. A csapattársak, a szakmai stáb tagjai is gratuláltak, de ezen tovább kell lépni, készülni kell a hétvégi bajnokira.”

A 31 éves labdarúgónak a pályán kívül is sűrűek a mindennapjai, és úgy gondolja, egy góltól alapvetően semmi sem változik meg az életében. „Vasárnap volt a mérkőzés, hétfőn már vittem a gyerekeket az iskolába, óvodába, bölcsődébe, majd otthon lepihentem kicsit. Megebédeltem és jöttem a Vidi-edzésre. Este is családi programok várnak rám, de ez így van rendben. Szerintem nem szabad, hogy emiatt megváltozzon az ember. Nagyon örülök a gólomnak, a győzelemnek még inkább, de az élet megy tovább – nyilatkozott a horvátok ellen 78 százalékos pontossággal passzoló és a párharcait 44 százalékban megnyerő középpályás, aki az Európa-bajnokság kapcsán is kifejtette gondolatait. – Egy 2020-as Eb-szereplés Budapesten, hazai közönség előtt, az nagyon »ott lenne«. De ez kívánság, vágyálom egyelőre. Ezért még rengeteget kell dolgozni. Nagyon szeretnénk ott lenni, de a realitások talaján maradva azért ehhez hozzá kell tenni, hogy ez nem csak rajtunk múlik, hiszen a többi csapat is ugyanezért a célért harcol.”

 

FELKERÜLT A KORONA

A magyar drukkerek a horvátok elleni mérkőzés előtt egy élőképen a Szent Koronát és a „Koronázzuk meg együtt a ma estét” szöveget jelenítették meg. A korona tehát felkerült, s közös Himnusz-énekléssel talált (újra) egymásra a tábor és a csapat, a szurkoló és a játékos. Ahhoz azonban, hogy a selejtezősorozat végén is fennmaradjon az uralkodói fejdísz, s Eb-kijutást ünnepelhessünk, az ötcsapatos E csoport legalább második helyén kell végezni. Az első kör után négy hárompontos együttes található a kvintettben, így a küzdelem teljesen nyílt. A kontinensviadal felé vezető úton a következő lépéseket június 8-án Azerbajdzsánban, majd három nappal később idehaza, Wales ellen kell megtenni.

 

 

 

Felszabadult öröm. Szalai Ádám elégedett lehetett a csapattal