Öt arany, nyolc ezüst és három bronz. Kifejezetten tartalmas volt az augusztusi, indianapolisi világbajnokságon a junior-úszóválogatott válasza Sós Csaba szövetségi kapitánynak, aki előzetesen azt várta a küldöttségtől, hogy megszerezze hazánk első vb-címét a korosztályos eseményen. A korábbi öt vébé közül háromra anyagi okokból nem jutott el a magyar csapat, az előző kettőn pedig négy ezüst jött össze. Ehhez képest az ez évi eredménysor és az éremtáblán elért negyedik hely kifejezetten markánsnak látszik, pláne, hogy abban volt két váltósiker, a fiúk hazahozták a 4×100 és a 4×200 gyors aranyát is. Nem csekélység: utóbbi számban, a vb egyik szenzációjaként junior-világrekorddal (7:10.95), egy századdal utasította maga mögé a magyar váltó a hazai pályát élvező amerikait. Milák Kristóf a budapesti felnőtt-vb 100 pillangón elért ezüstérme után a juniorok között begyűjtötte a 100 és a 200 pillangó aranyát is, továbbá ott volt mindkét gyorsváltóban. Késely Ajna a 400 gyors győzelme mellett három ezüsttel gazdagodott.
Adott tehát egy tehetséges generáció, amely junior szinten kiemelkedő eredményeket ér el, ám már-már közhelyes gondolat, hogy a korosztályos eredmények sosem jelentenek garanciát a felnőttek közötti sikerekre. Erre figyelmeztet az utánpótlás-válogatottak szövetségi kapitánya, a posztot már korábban is betöltő, októberben újraválasztott Petrov Iván. Szerinte az első nemzetközi esemény, amelyen hozzávetőlegesen már le lehet mérni egy-egy úszó nemzetközi súlyát, az az EYOF, az európai ifjúsági olimpiai fesztivál. A mostani, indianapolisi remeklésnek ebből a szempontból is volt előzménye: két esztendeje a tbiliszi EYOF-on nyolc aranyat gyűjtött be a magyar küldöttség, ám Milák Kristóf azóta robbant be az élmezőnybe, Németh Nándorról pedig szinte még hallani sem lehetett az előző évig.
„Ezek azok az első nemzetközi megmérettetések, amelyeken látni, hogy a versenyzők számára mit jelent a pszichés terhelés, milyen mentális képességekkel bírnak – mondja Petrov. – A lapocka, a boka állása persze árulkodó lehet fiatalabb korban is, és a szép technikából, jó alkatból, jó edzőből tudható, hogy valaki viheti-e sokra, ám a fizikai adottságokat nem lehet befolyásolni. Milák Kristófhoz hasonló istenadta tehetségek – akiről már most látható, hogy korszakos klasszis lehet – nagyon ritkán születnek. Azt ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy a kibontakozáshoz ebben a sportágban megspórolhatatlan a szorgalom. Az úszósport legnagyobb erénye, hogy minden reggel és este minden centiméterért meg kell küzdeni a medencében.”
Embert KELL NEVELNI
Petrov úgy véli, a szomszédos országokban – akár Ausztriában és Szlovéniában – sem születnek tehetségtelenebbek, ám a magyar edzők és gyerekek beleteszik azt a munkát, ami a kiemelkedővé váláshoz szükséges. Rendszerszinten viszont akkor van igazán értelme az úszásoktatásnak, ha az eredménycentrikusság mögött összetettek a célok.
„Ebben a sportágban nagyon ostoba és káros az üzleti trendekben egyre többször jelentkező üzenet, hogy »dolgozzál kevesebbet és jobb leszel«. A magyar úszósport fő ereje a szakmai munkában és az odaadásban rejlik. A most sikeres juniorok közül egy felnőttszinten is klasszis lesz, a többségről merészség ilyesmit kijelenteni. Hiszen van olyan közöttük, aki a felnőttkor küszöbén 14 másodpercre van a világcsúcstól. Abban a sportágban, ahol századok döntenek érmekről, ez nem könnyen leküzdhető hátrány. Ugyanakkor fontosnak érzem elmondani, hogy az úszóedzők feladata a célok, eredmények kijelölésén túl kell mutasson: hogyan lesz abból a fiatalból egészséges ember? Az ifjakat nem könnyű formálni. Megmutatni számukra az élet valódi értékeit – az én értékrendem szerint például fontos olvasni, színházba járni, kultúremberként élni – sokkal nagyobb kihívás, mint tizenöt éve. S ezt az értékrendet egyéni célokhoz és a sporthoz igazítani lenne az igazi eredmény.”
„Ő LETT A MILÁK KRISTÓF”
A klasszissá válás lehetőségét – inkább kimondva, mint kimondatlanul – Milák esetében emlegetik a legtöbbet. Az Érdi Úszó Sport Kft. tehetsége a nyáron a felnőttek között is letette a névjegyét, de még az edzője is bizonytalansággal a hangjában beszél az előttük álló útról.
„Tavaly ilyenkor Kristófnak egy ifi Eb-aranyérme volt. Egy év alatt rengeteg minden történt velünk, álmomban sem gondoltam volna, hogy mára felnőtt-vb-érmes úszó lesz – mondja a 17 éves úszó munkáját egyengető Selmeci Attila. – Számomra is nagy kérdés, hogy miként bírja majd el ezt a nyomást, amely most érezhetően megjelent rajta. Két és fél hét pihenőt kapott a junior-vb után, ám a korábbiaktól eltérően most nem tudta úgy kipihenni magát, ahogy korábban. Folyamatosak voltak a médiaszereplések, jöttek az egész napos fellépések, miközben itt, Érden ő lett az, akit figyelnek kicsik és nagyok. Már nemcsak egy fiú a Gárdonyi Gimnáziumból, hanem ő lett a Milák Kristóf. Miközben nagyon kemény szezon áll előttünk, továbbra is napi öt és fél órát edzünk, jönnek az újabb megmérettetések és folyamatos javulás szükségeltetik, továbbá le is kell érettségiznie, így a szezon végén könnyítenünk szükséges az edzésmunkáján.”
Selmeci kiemeli, hogy igazán sok támogatást kapnak az úszótársadalomtól. Tartja a kapcsolatot Sós Csabával, és Milák élvezi a kapitány bizalmát. Wladár Sándor, az úszószövetség új elnöke épp a napokban látogat el Érdre, nyilván az ő eredményei miatt is. S felhozza Gyurta Dániel példáját: az olimpiai bajnok maga ment oda az immár válogatottbeli csapattárshoz, hogy megossza vele az athéni olimpia utáni negatív tapasztalatait.
„Naponta mondogatom neki, hogy munka nélkül nem megy, ugyanakkor látom, amikor kedvetlen, amikor elege van. Nem könnyű feldolgozni a hirtelen jött elismerést, és ez alatt igen, az anyagi elismerést is értem, hiszen 17 évesen az a pénz, ami elérhetővé vált számára – ahhoz képest, hogy korábban csak fizetett az úszásért –, egyáltalán nem kevés. Nehéz észnél lenni, magam is kíváncsi vagyok, miként alakul az előttünk álló időszak, ám azért dolgozunk, hogy kemény munkával valóban olyan klasszissá érjen, amire a tehetsége rendeli.”