MESSI VS. C. RONALDO – UTOLJÁRA?
Az már márciusban eldőlt, hogy az oroszországi új időszakot nyit a világbajnokságok történetében, hiszen a nemzetközi szövetség (FIFA) jóváhagyta a videoasszisztensi (ún. VAR) rendszert, így a játékvezetők számára elérhetővé vált a technológiai lehetőségek kiaknázása a döntéshozatal során. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a játékvezető – illetve jelen esetben az őt támogató négyfős csapat a moszkvai központban – hozzáfér a találkozót közvetítő kamerák képeihez, és ezeket segítségül hívhatja az ítéletalkotáshoz. Kérdés persze, hogy az új felfogást kívánó modell átültetése a gyakorlatba mennyire megy zökkenőmentesen, hiszen a német és az olasz bajnoki szezon tapasztalatai is azt mutatták, hogy a rendszert még minden résztvevőnek tanulnia kell. A FIFA számára kockázatot is hordoz a változás: az átlagfogyasztót – jelen esetben a szurkolót – a történések generálta feszültség, a sztárok és megoldásaik érdeklik; ha a VAR miatt látványos fennakadások lesznek a meccseken, sok lesz a huzavona, az az egész labdarúgás rossz reklámját kelti.
HIÁNYZÓ OLASZOK
Pedig amúgy az „alapanyag adott a jó vb-hez, hiszen a jelentős vonzerőt, marketingértéket képviselő csapatok közül csak Olaszország és Hollandia maradt le a tornáról, a 2017-es Aranylabda-szavazás első húsz helyezettje közül csupán Gianluigi Buffon nem játszhat a vb-n.
A legnagyobb nevek közül természetesen ezúttal is Cristiano Ronaldóról és Lionel Messiről esik a legtöbb szó a felvezetőkben. Már csak azért is, mert az elmúlt évtizedet meghatározó argentin és portugál extraklasszis az utolsó olyan vb-jén szerepel, amelynek ereje teljében vághat neki. Domináns elismertségükre jellemző, hogy sorozatban másodszor kezdődik úgy vb, hogy az összes nevezett játékos közül csak ők aranylabdások (összehasonlításképp: 2006-ban még hat ilyen is volt). És bár pályaképüket és fizikai állapotukat tekintve lehet még bennük egy vb-ciklus, nehéz elképzelni, hogy az elkövetkező esztendőkben nem nő végképp a fejükre valaki – akár épp egy jó vb-szereplés következtében…
„Van, aki szerint Spanyolország győzelme lenne a jó, mások Leo [Messi] sikeréért szorítanak, megint mások Cristiano Ronaldónak. Akár az is lehet, hogy mindannyiunk számára ez lesz az utolsó nagy torna, szóval kivételes lesz. Ez egy elképesztő korszak. Nem tudom, hogy jön-e valaha még ilyen – osztotta meg várakozását a Guardiannel Andrés Iniesta, a 2010-es finálé hőse. A katalán középpályásnak szintén ez lehet az utolsó nagy dobása a futball élvonalában, hiszen eldőlt, hogy a nyártól Barcelona helyett Japánban folytatja a pályafutását.
Úgy tűnik, az örök „Messi vagy Ronaldo? kérdést végérvényesen csak az döntheti el, ha egyikük győzelemre vezeti az övéit Moszkvában, és bearanyazódik. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy sem a legutóbb döntős Argentína, sem az Európa-bajnok Portugália nem számít a legfőbb esélyesek közé. Előbbi csak nagy nehézségek árán vette a selejtezőket, védelme, valamint csapategysége sem emeli különösképp az átlag fölé, illetve a luzitánok sem tűnnek elég kiegyensúlyozottnak, Ronaldót leszámítva híján vannak a nyerő embereknek.
CÍMVÉDÉS: LEHETETLEN KÜLDETÉS?
A bukmékereknél és a szakértők többségénél is a német, brazil, spanyol, francia négyes a fő favorit. Németország azzal a céllal vág neki a tornának, hogy 1962 óta első csapatként megvédje a címét. A válogatott erőssége adott: Joachim Löw szövetségi kapitány még azt is megengedhette magának, hogy a Premier League legjobb fiataljának megválasztott Leroy Sanét, illetve az előző finálét eldöntő Mario Götzét kihagyja a keretéből. A németek felkészülése viszont nem sikerült jól: az elmúlt fél évben a közvetlen riválisok közül a francia, angol, spanyol, brazil kvartett egyikét sem tudták két vállra fektetni. Figyelmeztető jel lehet számukra, hogy az előző négy vb-győztesből három már a csoportkörben elvérzett, ám a Nationalelfre jellemző, hogy versenyhelyzetben teljesít jól, és a selejtezőket százszázalékos teljesítménnyel vette.
„Németországnak olyan mély a kerete, hogy lényegében a második számú csapatával nyerte meg tavaly a Konföderációs Kupát. Mégis kétségek vetődhetnek fel Löw oldalán, hiszen a szélső védők és a középcsatár posztján hiányosságok érzékelhetők, nem éppen függetlenül Klose és Lahm visszavonulásától – írta a Sports Illustrated vb-váró elemzésében napjaink egyik legelismertebb szakírója, Jonathan Wilson.
Hasonló merítési lehetősége talán csak Spanyolországnak van. A nyolc évvel ezelőtti világbajnok Julen Lopetegui keze alatt fiatalításon ment keresztül, és a David de Gea, Gerard Piqué, Sergio Ramos hátsó tengelynél kevés acélosabb van a világon. Köztük lehet Brazília, amelynek Tité kinevezése óta a védelemben rejlik az ereje, és a négy évvel ezelőtti, emlékezetes 1–7-ből úgy próbáltak felépülni, hogy nemrég megmérkőztek a németekkel idegenben, és nyertek is 1–0-ra. Neymar révén megvan a potenciális „Messi/Ronaldo örökösük is. Abból viszont sok van: hogy mást ne mondjunk, az egyaránt kifejezetten fiatal csapattal utazó franciák és angolok (csak Nigéria átlagéletkora alacsonyabb) bíznak benne, hogy Paul Pogba és Antoine Griezmann, illetve Harry Kane személyében náluk van a csodafegyver. És akkor minden idők talán legjobb belga generációjáról szót sem ejtettünk…
A világbajnokságokban azonban az is csodás, hogy olyan csapatok játékosai is kiemelt figyelmet kaphatnak, akik a hétköznapokban ritkán jutnak reflektorfénybe. Peru 36 év után szerepel ismét vb-n, és kifejezetten tetszetős játékával sokak szimpátiáját nyerheti el. Panama és Izland újonc, utóbbi a lakosságszámot tekintve a legkisebb ország, amely valaha eljutott vb-re. Sosem volt még ennyi arab ország a tornán: Szaúd-Arábiát, Marokkót és Tunéziát lehagyva Egyiptomot övezi a legnagyobb felhajtás, a fáraók földjén a Mohamed Szalah iránti rajongás mindent felülír, ám küldetését nehezíti vállsérülése. Eközben csapattársa, a kapus Esszám el-Hadari a vb-történet legidősebb játékosa lehet, ha pályára lép – 45 évesen.
S a vb meglepetésemberéről alighanem csak ezután fogunk hallani…
elszánt drukker. Egy 70 éves német szurkoló útban oroszország felé
