Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Radamel Falcao, Javier Mascherano, Neymar, Ángel Di María, Samuel Eto’o. Mi a közös bennük? Mindannyian futballisták, mindannyian klasszisok és mindegyikük ellen indult már adóügyi vizsgálat. De miért ébredt „hirtelen” buzgalom a nemzeti adóhatóságokban a labdarúgók pénzügyeinek átvilágítására?
„NAGY ELŐDÖK”
Az adócsalás alighanem egyidős a civilizáció azon fokával, amelyen megjelent a központi adóbehajtás. Nem csoda, ha jó néhány olyan nagy nevet találunk a sportvilágban is, akinek meggyűlt a baja az adóhatósággal.
Minden idők egyik legjobb zsokéját, Lester Piggottot letöltendő börtönbüntetésre ítélték adócsalásért. A teniszlegenda Boris Becker a letöltendőt megúszta, de tízéves procedúrát követően 2002-ben két év felfüggesztett börtönt és félmillió eurós bírságot kapott, miután bűnösnek vallotta magát adóelkerülésben. A Bayern München labdarúgócsapatának elnöke, a játékosként világ- és Európa-bajnok Uli Hoeneß saját bevallása szerint 28,5 millió euróval (8,8 milliárd forint) rövidítette meg a német államot, három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. 2016. február 29-én szabadult és szerezte vissza tisztségeit a Bayernnél. De a legendás Fülöp-szigeteki ökölvívó, Manny Pacquiao is évek óta tusakodik hazája adóhivatalával. Tavaly a futballisták kerültek célkeresztbe: Spanyolországban és Angliában is átvilágítás alatt állnak klubok és játékosok.
A brit adóhatóság (HMRC) 2016 de-cemberében 43 futballista, 8 játékos-ügy-nök és 12 klub ellen indított vizsgálatot, erre az arculati jogokkal kapcsolatos vélt szabálytalanságok jelentettek alapot. A szórakoztatóipar és a sport átvilágítá-sából az elmúlt két évben több mint
150 millió font (52,8 milliárd forint) bevétele származott a HMRC-nek. A labdarúgás világából további 80 milliós adóhátralékot gyűjtene be a hatóság, igaz, ez elenyésző összeg a sportág szereplői által évente befizetett 2,4 milliárd fonthoz képest.
A HMRC gyanúja szerint rendszeres gyakorlat, hogy a klubok a játékosok arculati jogaival trükköznek, és offshore számlákon át juttatják el hozzájuk a befolyó összegeket. Az angol adóhivatal vezetője, Jon Thompson „valószínűtlenül nagy” bevételeket emlegetett egy parlamenti bizottság előtt. A hatóság munkája, különösen a kluboknál tartott razziák ugyanakkor kritikákat is kaptak pénzügyi tanácsadó cégektől, mondván: a HMRC meg akarja rémiszteni a futballban dolgozókat, hogy a későbbiekben „együttműködőbbek” legyenek.
SPANYOL LABDARÚGÓPIAC
Az ibériai ország adóhatósága (AEAT) először a futballkluboknál igyekezett rendet tenni. Volt is miért, legalábbis erre utal a be nem fizetett adók miatt a csapatoktól követelt több százmillió euró. A klubok után a labdarúgók, a játékosügynökök, az edzők kerültek sorra. Az AEAT fokozott figyelemmel kíséri a futballvilág szereplőit, valamint azt, hogy a cégeik valós gazdasági tevékenységet végeznek-e, vagy fiktív vállalatként a bevételek „kicsúsztatása” a feladatuk.
Más államokhoz hasonlóan Spanyolország is azzal növelte versenyképességét hosszú évekig a labdarúgópiacon, hogy adókedvezményekkel csábította a légiósokat és ösztökélte otthon maradásra a helyi sztárokat. Erre szolgált az úgynevezett „Beckham-törvény”, mely igen kedvező adózási lehetőséget biztosított a magas jövedelmű, külföldről érkező munkavállalóknak. A 2005-ben hatályba lépett törvényt később ki-, majd visszavezették, ám topfutballisták már nem használhatják ki, mivel jóval többet keresnek annál az összeghatárnál, amelyre a jogszabály még alkalmazható.
A spanyol törvények 1996 óta arra is lehetőséget biztosítanak, hogy a futballisták bevételeik 15 százalékát arculati jogaik értékesítéséből szerezzék – ez céges adózású tevékenységként sokkal kedvezőbb kulcs alá esik, mint ha személyi jövedelemadót kellene fizetniük. Egy tíz évvel későbbi szabály szigorított az arculati jogokkal kapcsolatos szerződéseken, ezt viszont csak 2014-től kezdte visszamenőleg számonkérni a hatóság. Ennek következtében számos nagynevű futballista – mint Iker Casillas, David Villa, Sergio Ramos, Gerard Piqué – járulhatott utólag az államkasszához.
A játékosok mozgástere adóügyekben egyre szűkült. Mivel a klubok költekezését a pénzügyi fair play szabályozása alapján minden eddiginél behatóbban vizsgálják, arra sem lehetett számítani, hogy a csapatok jóval nagyobb fizetésekkel kompenzálják a megszigorított adószabályok okozta bevételkiesést. A gyanú szerint a szigorítások trükközéshez vezettek, a játékosok pedig tanácsadóik segítségével offshore céghálókon keresztül rejtették el bevételeiket az adóhatóság elől.
Hogy konkrét példát is nézzünk: Messi svájci, uruguayi és belize-i cégek közreműködésével játszott „itt a piros, hol a pirost” a fináncokkal. A világ legjobban kereső sportolója, Cristiano Ronaldo a madridi ügyészség vádja szerint tudatosan játszotta ki a hatóságot azzal, hogy egy brit Virgin-szigeteki fantomcégen keresztül értékesítette arculati jogait. A portugált 14,7 millió eurós adócsalással vádolják.
Míg Messi beismerte az adócsalást – megjegyezve, hogy ő csak a futballal törődik, a pénzügyekről semmit sem tud –, Ronaldo ártatlanságát hangoztatja. A sztárjátékos első felindulásában kiszivárogtatta, hogy az igazságtalan támadások miatt távozni akar – ha ez megtörténik, akkor elmondhatjuk, hogy a spanyol adóhivatalnak döntő szerepe volt egy topkategóriás átigazolásban. Börtönbe még senki sem került, mivel „első bűntényeseknél” a két évnél rövidebb büntetést felfüggesztik. Az viszont kérdés, hogy Spanyolország labdarúgásának versenyképességét mennyire növeli, ha az AEAT szigorúan fogja a profi sportolókat. Szintén kérdés, hogy az ügynököket és pénzügyi tanácsadókat mennyire veszik elő.
„Ha nem tudunk nyugalomban dolgozni, akkor el kell hagynunk az országot” – közölte Neymar édesapja, mikor fia adóügyeit (amelyekbe mellesleg ő is nyakig belekeveredett) firtatni kezdték.
Az exodus egyelőre nem indult meg, de az már biztos: a Spanyolországban futballozók kiűzettek az adóparadicsomból.
Borítófotó: Sztárlábak a kazalban egy orosz vidámparkbaN. Struccpolitika másképpen? (Reuters)
