HOKIIDÉNY
7–1-et követően 1–8: történelmi győzelem után kiütéses vereség. Nincs könnyű helyzetben az, aki szeretné megjósolni, mire lehet képes a magyar férfijégkorong-válogatott az év fő eseményén. Hokisaink elmúlt időszakbeli teljesítményének amplitúdója túltesz a férfi kézilabdázókén is, akik egyik nap kínos vereséget szenvednek Dániától, majd még ugyanazon a héten a saját közönsége előtt oktatják az olimpiai bajnokot.
NÉHA KELL A CSÚNYA EREDMÉNY?
Jégkorong-válogatottunk november 10-én, a Négy Nemzet Tornán hatalmas győzelemmel rukkolt ki: Jarmo Tolvanen fiai 7–1-re kiütötték Olaszországot, ami a magyar hokisport modern kori történetének egyik legnagyszerűbb sikere, és még a kilenc évvel ezelőtti, felülmúlhatatlannak hitt diadalon (6–1) is túltett. Tény, hogy az olasz csapatból hiányzott néhány kulcsjátékos (a miénkből is), az is igaz, hogy a mieink pihentebbek voltak, ám szintén tény, hogy ez az olasz együttes az A csoportba készül, és nem csak csapatépítésre érkezett hazánkba. Egy hónappal később, december 15-én, a norvégiai tornán a magyar team az első harmad után még 1–0-ra vezetett az ugyancsak erős Fehéroroszország ellen, a másodikban azonban látványosan összeomlott, és végül 8–1-re kikapott a leendő divíziós riválistól. Persze e két mérkőzésen felül is voltak pozitívumok és negatívumok egyaránt, Tolvanen ugyanakkor a legnagyobb pofon után is igyekezett higgadt maradni. „A nyolc kapott gól egyértelműen azt jelenti, hogy a védekezésben javulnunk kell, viszont néha szükségesek az ilyen élmények is, hogy világosan kiderüljön, min kell változtatnunk. Sok játékost és szerepet tesztelgettünk, ettől lett csúnya a végeredmény” – értékelt a kapitány a fehéroroszok elleni fellépést követően a jégkorongszövetségnek.
Bár az április végi, kazahsztáni vb már egyáltalán nincs messze, Tolvanennek még van némi ideje rendezni a sorokat. A következő hónap eleji felkészülési tornán (február 4–10.) Fehéroroszország ellen újra próbára teheti tudását, sőt egy másik közvetlen vb-riválissal, Szlovéniával szemben is felmérheti az erejét (Bledben Olaszország lesz a harmadik ellenfél).
Nem lehet szó nélkül elmenni a mellett sem, hogy a novemberi hazai torna a hullámzó teljesítményen és a jó hangulaton kívül a magyar jégkorong még egy jellemző tulajdonságát megmutatta: az infrastrukturális hiányosságokat. A Tüskecsarnokban megrendezett viadalon a mieink Dél-Korea elleni összecsapása elmaradt, miután egy jéghibát – amely mint olyan, életveszélyessé és játékra alkalmatlanná tette a pályát – másfél óra alatt sem sikerült „befoltozni”. A kabaréba illő közjáték méltatlan volt az A csoport határán libikókázó válogatotthoz és a következő évekre is jelentős fejlesztési célokat kitűző szövetséghez. Utóbbi kommünikéjében hangsúlyozta is, hogy az anyagi és erkölcsi veszteség számbavétele után kártérítési igénnyel lép fel a történtek miatt, majd – nyilván nem függetlenül a történtektől – január közepére egynapos elméleti és gyakorlati szemináriumot szervezett az érintetteknek a jéghibák kijavításának témájában. Van még tehát mit foltozni.
3–2. Áprilisban sikerült legyőzni a lengyeleket
FEJLŐDŐ HOKIKULTÚRA
A hullámzó felkészülési eredményektől függetlenül az erőviszonyokat tekintve a magyar válogatott nem tartható favoritnak a divízió I-es vb előtt (Asztanában a házigazda mellett Dél-Korea, Szlovénia, Fehéroroszország és Litvánia lesz az ellenfél április 29. és május 5. között), ám közben mégis eljutott arra a szintre, hogy a legerősebb négy-öt válogatottat leszámítva bármelyik teammel szemben megfogalmazhat esélyeket egy-egy mérkőzésen. A néhány esztendeje még szinte egyetlen csapatra épülő válogatott keretébe aktuálisan öt-hat hazai klub ad játékost, és meghatározó a légiósok száma is. A Fehérvár AV19 vezető szerepe ugyan még áll – a Volán az év végén hétmeccses győzelemsorozatot produkált az osztrák EBEL-ben –, de ma már az a helyzet, hogy a MAC Újbuda vagy a DVTK Jegesmedvék húzóembereit egyáltalán nem kell rosszabb játékosnak tartanunk, mint a fehérváriakat, és egyáltalán nem képviselnek alacsonyabb nívót, mint válogatott-társaik. Az említett fővárosi és miskolci klubnak a szezon elején ajtót nyitott a szlovák Extraliga, így az EBEL után újabb, a hazainál rangosabb ligában szerepelnek rendszeresen magyar csapatok és éljátékosok. Ugyan a szlovák élvonalban a MAC és a DVTK is a várakozásoknak megfelelően az alsóházban küzd a minél jobb eredményekért, ám egyik sem játszik alárendelt szerepet. A miskolciaknak volt már például 6–2-es, 8–4-es, 3–0-s győzelme a pontvadászatban, sőt a listavezető besztercebányaiakat is képesek voltak legyőzni idegenben.
A magyar jégkorong felemelkedése azonban talán még ennél is jobban lemérhető az utánpótlás-eredményeken. A mieink egymás után kétszer is legyőzték az olaszokat, utóbb a decemberi divízió I/B vb-n, amelyen csak szétlövéssel maradtak alul a végül feljutó, amúgy előttünk jegyzett Szlovéniával szemben. A legtehetségesebb hazai fiatalok mellett öten a svájci, svéd és finn versenyrendszerben erősödnek, s a válogatott merít Csíkszeredából is. Ráadásul a fiataloknak már nem külföldi edzője van, hanem a korábbi válogatott-csapatkapitány, Vas Márton a tréner, aki egy másik szapporói hős, Horváth András támogatásával irányít.
A magyar jégkorongsport tehát igyekszik megtartani értékeit, és az irány egyértelmű: a fejlettebb hokikultúrákban tapasztalatokat szerző hazai szakemberek kezébe került a jövő. És úgy tetszik: egyre nagyobb a jégcsúcsra ható felhajtóerő.
