VÍZILABDA-EB UTÁN
Grúzia és Hollandia. Sok mindent elárul férfi vízilabdázóink barcelonai kontinensviadaláról, hogy Märcz Tamás csapata az említett két válogatottat tudta legyőzni az Európa-bajnokságon, míg Németországot leszámítva (döntetlen a csoportban) minden más, számottevő ellenfelétől (Olaszország, Szerbia, Montenegró, Oroszország) kikapott. Sőt, azon a két mérkőzésen, ami igazán számított az Eb végkimenetele szempontjából – a csoportban az olaszok, illetve a negyeddöntőben a szerbek ellen – már gyakorlatilag az első negyedben behozhatatlan hátrányba került 0-5-ös, illetve 0-4-es első nyolc perccel…
NEM JÓ DIVAT A SZABADSÁGOLÁS
Ugyan Kemény Dénes kapitányi időszaka még inkább emelt az amúgy sem alacsony vízipólós lécen, mostanra sikersportágunkban sem állja meg a helyét a „csak az aranyérem elfogadható” szemlélet, már csak azért sem, mert úgy egyébként Eb-n legutóbb 1999-ben, még az első Kemény-féle olimpiai arany előtt nyert legutóbb a férfiválogatott. Azóta immár a kilencedik kontinensviadal ért véget magyar elsőség nélkül. Ilyenre nincs példa a magyar vízilabda-történelemben: 1977 és 1997 között volt korábban nyolc Eb-t számláló „aranytalanság”.
A tavalyi, hazai medencében kivívott világbajnoki ezüstérem után a mostani szereplés feltétlenül kudarc, akkor is, ha a Hárai Balázs, Hosnyánszky Norbert, Varga Dénes trió ezúttal hiányzott – méghozzá nagyon – a keretből, és ebben az összetételben nem volt elvárható a kiugró eredmény. A csalódást keltő teljesítmény ellenére Kemény Dénes, a szövetség elnöke (aki nem mellesleg korábbi bejelentése alapján szeptemberben távozik posztjáról) az MVLSZ honlapjának értékelve védelmébe vette a kapitányt, ugyanakkor abbéli reményét fejezte ki, hogy a nyári szabadságolásokból „nem lesz divat”.
Mindenesetre innét szinte csak feljebb vihet az út, hiszen válogatottunk ennél rosszabb helyezéssel csak egyszer, 1989-ben zárta a kontinensviadalt, akkor a középdöntős körbeverések következményeként a kilencedik lett.
A FEJ HIÁNYZOTT AZ ÉREMHEZ
A nagy durranás a női válogatottnak sem jött össze, hiszen az éremről lemaradt a két éve Belgrádban Európa-bajnoki címet szerző csapat. Bíró Attila lányainak elfogyott az ereje a házigazda elleni bronzmérkőzésre, így a harmadik helyért vívott meccsen 12-6-ra alulmaradt Spanyolországgal szemben. A női csapat esetében, a férfiakkal ellentétben összességében mégis inkább a pozitív oldalra billen a mérleg nyelve, hiszen a két évvel ezelőtti Eb-hez képest több mint a fél csapat kicserélődött: a tizenhárom belgrádi kerettagból heten nem voltak ott Barcelonában, és ami ennél is fontosabb, a szövetségi kapitánynak gyakorlatilag új alapra kellett építenie a játékot is.
Ehhez képest a később győztes Hollandia elleni elődöntőben apróságokon úszott el az újabb finálé (7-8), és még a pocsékul induló bronzmeccsben is sokkal több volt, de a lányok nem tudtak élni a felzárkózási lehetőségekkel, ezt követően pedig kiütést hozott a találkozó vége. Bíró Attila szerint fizikailag rendben volt a lányok felkészítése, fejben fáradtak el a torna végére, és szerinte az addig erőn felül teljesítő csapata az utolsó meccsén nyújtotta a legrosszabb teljesítményét.
Keszthelyi Rita a bronzmeccs után nem tudta visszatartani a könnyeit, és rendkívül csalódottan vette tudomásul, hogy újdonsült csapatkapitányként nem tudta a dobogóig vezetni társait. Pedig Keszthelyi úgy lett a válogatott „csékája”, hogy még csak 26 éves, és teljesítményére egyáltalán nem lehetett panasz, hiszen a magyar csapat egyik legjobbja volt az Eb-n, folyamatosan húzta magával társait, ráadásul mindenkinél több játékpercet töltött a medencében. Az olaszok elleni, négy közé jutásért vívott heroikus győzelemnek is az egyik főszereplője volt, és harmadik helyen végzett az Eb góllövőlistáján.
„Ahonnan indultunk május végén, június elején, nagy dolognak tartom, hogy a négy közé jutottunk – értékelt a csapatkapitány a szövetség hivatalos oldalának. – Mindenki érmet akart, de úgy érzem, hogy a negyeddöntő borzasztóan sokat kivett mindenkiből. Nem mellesleg az elődöntőben sokkal több esélyünk lett volna, hogy nyerjünk, mint a bronzmeccsen. Fejben elfáradtunk, szétestünk. Ha végignézzük a többi csapatot, sok a 18 éves, míg nálunk 21-22 éveseknek az első világversenye ez – három-négy év nemzetközi tapasztalat, sebesség nagyon sokat számít ilyenkor. Ezt most mindenki a saját bőrén érezte, tapasztalta, le kell vonnia mindenkinek a tanulságot.”
A fiatalok közül Szilágyi Dorottya első Eb-jén, 21 évesen meghatározó tagja volt a válogatottnak, a 22 esztendős Gurisatti Gréta orrtörése ellenére is kitűnt, a még csak 24 éves Illés Anna az évek során a nemzeti csapat egyik legmegbízhatóbb tagjává nőtte ki magát. Szóval összességében a negyedik hely ellenére is szépnek tetszik a jövő, néhány visszatérővel kiegészítve joggal remélhető a válogatottól, hogy a következő évekre ütőképes csapattá áll össze, és minden világeseményen pályázhat az érmek valamelyikére.
„A jövőben sokat és keményen kell dolgozni azért, hogy a világbajnokságon jól szerepeljünk, majd a hazai Európa-bajnokságon ismét a négy közé jussunk, és éremért játsszunk – tette hozzá Keszthelyi Rita. – Sok potenciál van a csapatban, jó az egység, nagyon jó, hogy innen folytatjuk a munkát, hogy mindenki képes a vízben »megdögleni« a másikért. Egyelőre a taktikai érettség hiányzik. Nem szeretem kifogásként hallani, hogy fiatal a csapat, és akkor ez nem elvárható. Én elvárom mindenkitől. De hangsúlyozom, beletett mindenki apait-anyait, most ennyi volt benne.”
Két év múlva, az olimpia évében Budapest rendezi a vízilabdázók Európa-bajnokságát. Különleges esemény lesz.
Borítófotó: Barcelonai EB. A bronzérem is elúszott
