„A sok munka és a tehetség mellett mindent, amit elértem a pályafutásom során, annak köszönhetek, hogy megtanultam tisztelni az embereket, egyszersmind az ellenfeleimet is” – olvasható Usain Bolt A szélnél is sebesebben című életrajzi könyvében, amely Magyarországon 2014-ben jelent meg. A 100 és 200 méteres síkfutás csúcstartóját a világ leggyorsabb emberének is nevezik, ami nem csoda, hiszen a nyolcszoros olimpiai bajnok sprinter sokáig utolérhetetlen volt.
A jamaicai futó gyerekkorában krikettjátékos akart lenni, majd egyszer a testnevelő tanára megkérdezte tőle, nem akar-e elindulni az iskolai sportnapon 100 méteres síkfutásban, ahol végül legyőzte az addigi leggyorsabb iskolatársát, Ricardot. Usain Bolt egyedi karrierje ritka, amiben viszont hasonlít jóformán minden hobbi- és profi futóéhoz, az az, hogy amint megtapasztalta a futás közben termelődő adrenalin nyújtotta érzést, többé már nem tudta abbahagyni ezt a sportot.
Manapság, főleg Budapesten gombamód szaporodnak a hobbifutóklubok. Az ember jóformán nem tud olyan időpontban kilátogatni a Margitszigetre, hogy a futókörön ne találjon legalább tíz lelkes kocogót, függetlenül attól, hogy plusz 30 fok van, vagy hóvihar. Elég lenne csak tíz évvel visszapörgetni az időt, akkor ugyanis még nappal is bátorság kellett ahhoz, hogy valaki körbefussa a szigetet, olyan kevesen lézengtek a rekortánpályán. Vajon mi történt azóta? Hogyan lett divatos a futás, a sport, az egészséges életmód?
A Figyelőnek Renáta nyilatkozott, aki általános iskolai évei és a gimnázium alatt atletizált, a sport pedig később is az élete része maradt, olyannyira, hogy másfél évvel ezelőtt csatlakozott egy triatlonegyesülethez, ahol amatőrök és profik is edzenek. Azt mondta, előtte is napi szinten úszott és futott, de a fejlődéshez szükségét érezte az edzői tanácsnak. Az egyesületre az interneten lelt rá.
„Nagyon megtetszett a közösségi sport, új, kedves embereket ismertem meg, akikkel barátságok, haverságok alakultak ki. Ezért, ha valamiért ki kell hagynom egy edzést, már nem csak maga a sport, a társaság is hiányzik” – részletezte Renáta, aki szerint azért lett az utóbbi időben ennyi futó- és sportközösség, mert ha valaki egyszer belekezd, rögtön érzi magán a mozgás jótékony hatásait: energikusabb lesz, kevesebb alvással is kipiheni magát s lelkileg is erősödik. Úgy fogalmazott: a sport és az abból fakadó kitartása sok nehézségen segítette át. A kedvező változások pedig – folytatta – egy idő után feltűnnek a barátoknak, munkatársaknak is, akik így kedvet kapnak a mozgáshoz. Hozzátette, hogy a sport és az egészséges életmód a médiában is egyre nagyobb felületet kap.
Az állítás igaz, elég csak az egyik legnagyobb sportszergyártó cég, a Nike reklámstratégiáját megfigyelni. Ők sok évvel ezelőtt jöttek rá arra, hogy jócskán megnövelhetik a bevételüket, ha nem magát a terméket, hanem a sportot népszerűsítik. Vagyis, ha az emberek rászoknak a futásra, adja magát a felszerelés megvásárlása is. Így esett, hogy megalakultak a Nike-futóklubok, amelyeknek nyilvános, ingyenes edzéseire mára alig lehet beférni. Ez a stratégia egyébként végigsöpört a teljes reklámiparon, elég csak a Coca-Colára és híres szlogenjére gondolni: Taste the feeling, azaz Ízleld meg az élményt. A kólaivást így a hirdetésekben már a családi összejövetelek és a nyári fesztiválélmény elengedhetetlen kellékeként láthatjuk.
Mindezek együttes hatása jól megfigyelhető a tavasztól őszig szinte hetente rendezett utcai futóversenyek résztvevőinek a számán is. Az először több mint harminc éve megszervezett városvédő futás, vagyis a Vivicittá indulóinak a száma az utóbbi két esztendőben meghaladta a húszezret, míg a kezdet kezdetén alig pár ezer lelkes futóval lehetett számolni, akik akkor még csak egy távon, tizenkét kilométeren mérték össze képességeiket.
De vajon milyen költségekkel jár egy kezdő számára a rendszeres mozgás? Azt szokták mondani, a futás a legolcsóbb sport, hiszen elég hozzá egy jó cipő, bárhol lehet csinálni és bármikor szakíthat rá időt az ember. Az állítás azonban csak addig igaz, amíg valaki jobban rá nem kap a futás örömére, s be nem szippantja a végtelen számú sportkiegészítő és -felszerelés világa; ezek a termékek rengeteg nagy márka polcain megtalálhatók. Csak viszonyításképp: a futócipők skálája a 10-15 ezer forintostól egészen a 60-70 ezerbe kerülő modellekig terjed, hideg időben pedig egy komplett futóöltözet ára a Nike boltjaiban összességében a százezer forintot is meghaladja. A sport rendszeres űzésére azonban nem kell csillagászati összegeket kiadni. Renáta azt mondja, mindennek van költsége, a kávénak, a mozinak, egy új ruhának vagy egy doboz cigarettának, az pedig, hogy ki mire mennyit költ, egyéni döntés kérdése.
„Nem kötelező a legdrágább futócucc és a legújabb úszódressz. Nekem ez az egyetlen hobbim, nem dohányzom, ritkán járok szórakozni, nem vagyok egy nagy plázás sem, az viszont eszembe sem jut, hogy a havi úszóbérlet árát másra költsem. Persze ahhoz, hogy valaki sportoljon, bármennyi pénzt el lehet költeni, de nem muszáj! Én négy éve úszom ugyanabban a dresszben, kétévente veszek új futócipőt és egy harmincéves Peugeot biciklivel tekerek, amelyet kölcsönkaptam” – ecseteli Renáta, aki egyébként a téli „alapozásnál” heti hét-nyolc órát tölt edzéssel, azonban ha kitavaszodik és jön a versenyszezon, illetve a bringás edzések ideje, hetente tíz órát is szán a mozgásra.
Az egyesülethez csatlakozás pedig a versenyzés lázát is elhozta számára. Triatlonon tavaly májusban indult először, ami „hatalmas szerelem lett”, a nyara erről szólt. Szinte minden hétvégén volt valamilyen kisebb-nagyobb verseny. „Jó volt tapasztalatot szerezni, minden megmérettetésen tanul valamit az ember saját magáról és az általa űzött sportról. Már alig várom, hogy jöjjön a tavasz és induljon egy újabb versenyszezon” – fogalmazott.
